Önkielégítésről keresztény szemmel!

Azt tapasztalom, hogy az önkielégítés témaköre sok keresztény közösségben még mindig a tabu témák közé tartozik. Ez bizonyos esetekben annyit jelent, hogy a többség érintett, de beszélni nem illik róla.

A probléma csak az, hogy az elkötelezett keresztények olyan „forrásból” kezdenek meríteni a témával kapcsolatosan, amely nem kezeli tabuként a témát. Ezáltal sok egyedülálló és házas keresztény úgy kerül tévútra, hogy észre sem veszi.

Némelyek szerint az önkielégítés veszélyes, mások szerint ártalmas, vannak, akik úgy vélik, hogy kifejezetten hasznos, hiszen általa megismerhetjük önmagunk testét és annak rezdüléseit.

A magyar értelmező szótárban a következőt találjuk az önkielégítéssel kapcsolatosan:

Nemi tevékenység partner nélkül; nemi vágy partner nélküli kielégítése, amikor egy személy saját nemi szerveit izgatja.

Először is, a Biblia nem taglalja szó szerint az önkielégítés témáját, viszont sok alapelvet találunk benne a szexualitással kapcsolatosan.

Beszél a Biblia szexuális kicsapongásról és Isten előtt nem tiszta szexuális gyakorlatról.

Életem azon szakaszában, amikor én is küszködtem az önkielégítéssel, ez egy olyan érv volt, amivel gyakran a magam helytelen gyakorlatát erősítettem. Úgy gondolom, ez ma is sok keresztény emberben merül fel érvként, amikor rádöbbennek, hogy az önkielégítés fogságában vannak. „Ha a Biblia nem tér ki rá nevén nevezve a dolgot, akkor ez valószínű ránk van bízva, amolyan semleges dologként.”

Amint újjászülettem és megszabadultam az önkielégítéstől, rájöttem, hogy a Biblia nagyon is tartalmaz útmutatást ezzel kapcsolatosan is. Ez tehát nem lehet kifogás egyetlen ember számára sem.

Másodszor, az önkielégítés mentálisan beszennyezi az embert.

Egyedülállóként, olyan szexuális töltetű fantáziálásnak adhatsz teret az önkielégítés által, amely az Isten előtt elítélendő.

Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.

Máté evangéliuma 5. fejezet 27-28. vers

Igaz, hogy az asszonnyal kapcsolatos tisztátalan szexuális vágyakról beszél Krisztus, de ne gondoljuk azt, hogy nőket nem érinthet ez.

Egyedülállóként, ha helyet adsz a szexuális fantáziálásnak, azzal gondolatban már paráznává is váltál, amitől már nagyon rövid út vezet a fizikai paráznaságig.

Amit a gondolatvilágunkba beengedünk, táplálunk, az meg fog erősödni és láthatóvá fog válni cselekedetek formájában.

Házasként pedig, ha engedünk annak, hogy a házastársunkon kívül mást vonjunk be a szexuális fantáziálásainkba, voltaképp mentálisan házasságtörővé váltunk.

Nem hiszem, hogy az önkielégítés segít megismerni a testünket és annak rezdüléseit. Ezt tanítják a posztmodern „párkapcsolati guruk”, de ez annyira logikus, mintha azt mondanánk, hogy fejbe lőni magunkat jó dolog, mert megismerjük a testünket azáltal, hogy erre a kemény külső behatásra miként reagál. 😊

Harmadszor, az önkielégítés azt a torz képet alakítja ki bennünk a szexualitásról, hogy alapvetően egy önző aktus.

Akár házasok vagyunk, akár nem, az önzés és a gőg erős hatással van az életünkre.

Házasokként, az önzés nemcsak a hálószobában zajló dolgokra lesz kihatással, hanem az azon kívüli életünkre is.

Isten a szexualitást arra teremtette, hogy két fél, a házasság szövetségében, egymásnak ajándékozza magát önzetlenül és szeretetteljesen a szexualitásban.

Az önkielégítés viszont csak rólad szól. Egy Istennek tetsző, jól működő házasságban, a felek egymás vágyai és szükségletei elé helyezik a házastársuk vágyait és szükségleteit. Örül Isten annak, ha önzőségünkkel lázadunk az Ő rendelése, terve ellen? Semmiképpen!

Negyedszer, az önkielégítés rendkívül romboló hatással van a szexuális intimitásra a házasságban.

Rengeteg nő vallja meg őszintén e-mail formájában, vagy egyéb fórumokon, hogy a férjük teljesen elfordult tőlük szexuális értelemben és az önkielégítéssel „oldja meg” a dolgokat.

Kézen fekvő lenne arra gondolnunk, amivel sokan érvelnek világi körökben:

„A feleség slampos, igénytelen lett és ezért nem vonzó a férje számára.” A valóság azonban teljesen mást mutat.

Ápolt, a többség által vonzónak ítélt feleségek küszködnek hasonló problémával.

Amikor tehát akár férjként, akár feleségként az önkielégítés pillanatig tartó élvezetét választod, tudd, hogy a házastársad szükségleteinek és vágyainak betöltésére mondasz nemet.

Az önkielégítés tehát ártalmas. Ahol valaki a házastársa helyett az önkielégítést választja rendszeresen, tapasztalatom szerint ott mélyen gyökerező párkapcsolati problémák vannak. A szexuális életben bekövetkezett törés nem az igazi probléma, hanem az igazi probléma egy tünete.

Válasszuk tehát az önkielégítés illúziója helyett azt az igazit, amit Isten készített a számunkra.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

* A hozzászóláshoz el kell fogadnod az adatvédelmi tájékoztatónkat.

*

Elfogadom az adatvédelmi tájékoztatót!