Menu
Mi van, ha egyszerűen a rossz személlyel kötöttem házasságot?
2020-05-06 Blog

Amikor a házasságunkban komoly nehézségekkel nézünk szembe, sokféle gondolat kavaroghat a fejünkben. Sok házaspár beszélt már arról, hogy ilyenkor megfordult a fejükben: „Mi van, ha egyszerűen a rossz személynek mondtam igent? Mi van, ha egy olyan házasság csapdájába kerültem, amelyikbe sose lett volna szabad belépnem?”

Az igazság az, hogy ez a gondolkodás tönkreteheti a házasságodat. A házasságod nem attól mehet tönkre, mert a rossz személyt választottad, hanem azért, mert ilyen gondolatoknak adsz helyet.

Ebből ugyanis egyenesen az következik, hogy nyitottakká válunk más személy felé és elkezdhetünk arról fantáziálni, milyen lenne, ha az a másik személy lenne a házastársunk? Milyen lenne, ha vele élnénk meg azokat az intim dolgokat, amiket a házastársunkkal éltünk meg?

Elkezdhetünk keresgélni gondolatban, hogy vajon ki az, aki igazán hozzánk illene? Talán a mindig csinos, elegáns kollégánk a munkahelyen vagy a szomszédunk, aki barátságosan viselkedik velünk?

Ilyenkor természetesen azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a gondolatainkban semmi rossz nincs, hiszen csak gondolatok, a valóság viszont az, ha egy gondolatot engedünk befészkelni az elménkbe és naponta „öntözgetjük”, tápláljuk, abból előbb-utóbb cselekedetek lesznek.

A problémákat meg kell oldani a házasságban, akár szakember segítségével, ez nem azt jelenti, hogy a rossz személynek mondtunk igent. Ismerek olyan fiatalembert, aki három váláson van már túl és minden esetben ennek a téves gondolkodásnak adott teret. Ami mulatságos, hogy mind a három esetben azt mondta a házasságkötésekor, hogy: „Most már tényleg ő az igazi.”

A megfelelő személlyé, házastárssá válnunk kell. Elkötelezettséggel és folyamatos fejlődéssel.

Szóval semmiképpen ne hozz döntést erre a hazugságra alapozva azt. A végén romba fog dőlni az életed.

Íme, egy tipikus példa erre a téves gondolkodásra:

Egy férfi, aki már hosszabb ideje járt hozzám lelkigondozásra a megromlott házassága miatt betoppant bejelentés nélkül, leült majd megszólalt:

Többé nem jövök önhöz. Végre döntésre jutottam. El fogok válni. Nem hiszem, hogy a mostani feleségemmel valaha is boldog lehetnék még. Egy új nő, egy új házasság, mindent tiszta lappal kezdeni. Erre vágyom. Ez a megoldás.

Ránéztem, majd azt mondtam: Ön úgy fogalmazott egy előbbi beszélgetésen, hogy a feleségében őrülten szerelmes volt és senki sem tudta volna lebeszélni annak idején, hogy elvegye. A férfi azonnal szavamba vágott: Igen, akkor úgy éreztem, most viszont egy másik nő jár az eszembe. Ő volt az első szerelmem. Akkoriban sokan mondták mennyire összeillenénk, de a kapcsolatunk mégsem teljesedhetett ki. Most úgy hallom ő is elvált, azt hiszem bebizonyosodni látszik, hogy mi tényleg együtt lettünk volna nyerő páros. Mosolyogva bólintottam, majd egy kérdést tettem fel: Ön játszott gyerekkorában valamilyen hangszeren? A férfi meglepődve válaszolt: Igen, hegedűoktatásra járattak a szüleim, de nem sokáig csináltam. De mégis hogy jön ez most ide? Kérdéssel válaszoltam: Miért adta fel a hegedűvel kapcsolatos ambícióit? A férfi kissé izgatottan felelt: Ez nyilvánvaló. Nem voltam túl tehetséges benne. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem folytatom. Nem ment túl jól. Ismét kérdeztem: Nahát! És ha lecserélte volna a hegedűt? Egy másikkal, sokkal jobban ment volna, nem? A férfi kissé lenéző pillantást vetett rám, majd folytatta: Lelkész úr. Nem akarom megsérteni, de a hangszer csere nem segít azon, akinek nem megy a hegedülés. Talán ha többet tanultam volna, akkor sikerült volna, de nem tartottam akkor ezt olyan fontosnak, hogy még több erőfeszítést fektessek bele. Ez látja érdekes- mondtam neki. Ön egyrészt azt mondta, hogy a hegedű csere nem segített volna abban, hogy jobban menjen a hegedülés, másrészt azt mondta, hogy ha lecserélné a feleségét egy olyan nőre, aki szintén csődöt mondott a házasságot illetően, akkor minden probléma megoldódna, és minden úgy menne, ahogyan azt megálmodták.

Vélemény, hozzászólás?
*