Igazi szexuális beteljesülés a házasságban!

Nem írok újat, ha azt írom, hogy a szexuális kapcsolat egy alapvetően fontos része a házasságnak. Isten adta a szexualitás ajándékát, csakhogy más ajándékoktól eltérően, ezt az ajándékot csak a házasságon belül, a házastársunkkal élvezhetjük.

Miért van ez így?

Mert a bulvárlapok és magazinok bizarr tanácsai ellenére sem tudjuk betölteni a saját szexuális szükségleteinket.

Ha erre képesek lennénk, akkor nem ösztönözne minket a szexualitás arra, hogy lépjünk be a házasság szövetségébe.

Amikor megházasodunk, bízunk abban, hogy a házastársunk be fogja tölteni szexuális szükségleteinket.

Normális esetben, a két házasfél ajándékként tekint arra, hogy a házasságban egyesüljenek szexuálisan.

Önként és örömmel adják oda magukat a házastársuknak.

Ez tehát szolgáló lelkületet feltételez, a legjobb szexuális együttlét alapja tehát a házastárs szükségleteinek figyelembevétele és azok betöltésére való törekvés.

Egy ilyen kapcsolatban az önzés kizárt. A házastársunk szexuális szükségleteit betöltve, a saját szükségleteink is igazán be lesznek töltve.

Semmi más nem adhat a házasságban maximális szexuális kielégülést.

A kémia korántsem olyan fontos dolog, mint ahogyan azt a média tálalja.

Az elköteleződés sokkal fontosabb. Lesznek időszakok amikor a hormonok dúlnak bennünk és minden könnyű lesz a társunk szexuális szükségleteit szem előtt tartani.

Máskor viszont stresszes időszak elé nézünk és a szexualitás lesz az utolsó ami eszünkbe jut. Ha viszont elköteleztem maga arra, hogy feleségem szexuális szükségleteit betöltve szolgáljak felé, akkor a hormonok vagy a stressz sosem lesznek döntő tényezők.

Az lesz a fontos a számomra, hogy a házastársamnak szüksége van az együttlétre, én szeretem őt és úgy döntöttem, hogy szolgálni fogok felé ilyen módon is.

Sok esetben a férjet és feleséget a félelem tartja vissza az efféle szolgálattól.

Egy gondolat ami ilyenkor feltűnik: „ Mi lesz ha a házastársam kihasználja azt, hogy én szolgálni szeretnék felé?”


Emlékezzünk Krisztusra, aki a halála előtt fogta a lábmosó edényt és lehajolt megmosni a veszekedő tanítványok lábát.

Ezek a tanítványok a bizonytalanságuk miatt veszekedtek, valószínűleg ők is azt hitték, hogy ha egyszer valamelyikük felveszi a szolga szerepét, a többiek folyamatosan vissza fognak élni ezzel.

Péter tiltakozni kezdett a lábmosással kapcsolatosan, Krisztus pedig megfeddte emiatt. Itt a lényeg. Ő szolgai szerepet magára öltve sem veszítette el erejét és tekintélyét.

Szolgálni a házastársad felé távolról sem jelenti azt, hogy kiteszed magad annak, hogy visszaéljen ezzel.

Nem is azt jelenti, hogy sosem mondhatsz nemet a szexuális közeledésére.

Csupán annyit jelent, hogy törekedtek betölteni egymás szükségleteit és vágyait.

Egy büszke és önző személlyel lehetetlen átélni az igazi intimitást.

Isten alkotta a szexualitást és örömét leli benne. Isten örül annak, amikor a házasság szövetségén belül örömmel élnek a felek ezzel az ajándékkal.

Nem bűnös módon, hanem egymás örömének és szükségeinek betöltésére.

Ezért fontos érzékenyeknek maradnunk a házastársunk szükségleteire. A testünket a házastársunknak ajándékoztuk amikor a házasság szövetségébe beléptünk.

Ez természetesen sosem lehet mentség visszaélésre, hanem a házastársunk szükségleteinek szeretetteljes betöltésére irányul.

Sose fosszuk meg egymást önkényesen a testünktől, testi kapcsolattól.

Sose használjuk a szexuális kapcsolatot „fegyverként” vagy alkualapként.

A szexuális kapcsolattól való visszahúzódás, mint a társ büntetése, kifejezetten egészségtelen és káros dolog.

A szexuális beteljesülés azt jelenti, hogy a házastársunknak a következőket mondjuk:

„ Az én testem a tied mostantól és ezzel a testtel igyekezni fogok szolgálni feléd egész életemben.” Ennek pedig csodálatos ereje van.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

* A hozzászóláshoz el kell fogadnod az adatvédelmi tájékoztatónkat.

*

Elfogadom az adatvédelmi tájékoztatót!