Hogyan adjam át gyermekeimnek a Karácsony lényegét?

Az Interneten főleg mostanság mindenféle „értesületlenséget” lehet olvasni a Karácsonnyal kapcsolatosan. Némelyek szerint a Karácsony pogány ünnep, ami arra utal, hogy nincsenek tisztában az egyháztörténelemmel.

Volt idő, amikor valóban nem emlékeztek a keresztények Krisztus születésének ünnepére, de a Karácsony nem pogány ünnep, hanem azzal párhuzamosan jött létre. Valóban volt pogány ünnep például December 25-én, az akkori keresztény egyház vezetői pedig bölcsen azt gondolták, hogy ha a pogányok ünneplik a maguk bálványait, miért ne ünnepelnék a keresztények is Krisztust és az egy igaz Istent? Tehát, lehet pogány módra élni és lehet pogány módra ünnepelni is. Viszont lehet úgy megemlékezni Krisztus testet öltéséről, hogy azzal is dicsőséget adjunk Istennek. Ezért azt javaslom, hogy kerüljük a gyerekes és értelmetlen vitatkozásokat a témában.

Ahogy életünk minden napján, Karácsonykor is vigyáznunk kell arra, hogy Krisztus ne szoruljon ki életünk és ünneplésünk középpontjából.

Semmi rossz nincs abban, hogy ünnepi díszbe öltöztetjük lakásunkat, környezetünket, de sivár ünnep az, ha a szívünk nincs megtelve Isten jelenlétének világosságával.

Ilyenkor van az, hogy sehogy sem tudunk ráhangolódni az ünnepre, számunkra inkább stressz, mint áldás forrása az ünneplés, valamint a külsőségek kétségbeesett hajszolása. A bejgli legyen tökéletes, a gyerekek ajándékai pontosan olyanok legyenek, amilyennek azt elképzelték, a rokonok legyenek elégedettek stb.

A valóság viszont az, hogy a gyermekeink személyes példánkat figyelik, és azt fogják követni öntudatlanul is. Mit szeretnénk átadni nekik útravalóul a Karácsonnyal kapcsolatosan? Hiába olvasom fel nekik a karácsonyi történetet szenteste és papolok arról, hogy mennyire fontos az Isten ajándéka és jelenléte, ha a gyermekeim azt látják, hogy egész évben a pénzt és a sikert hajszolom, mire pedig hazaérek egy ingerült, megsavanyodott idegroncs vagyok.

Tapasztaltam, hogy nem jó üzenetet közvetítünk a gyermekeinknek, ha azon van a hangsúly, hogy minél több ajándékot kapjanak.

A gyerekek általában örülnek az ajándékba kapott játékaiknak, mondjuk egy napig, majd egy hónap múlva a karácsonyi ajándékaik nagy része a játékos fiókjuk mélyén landol a többi elmúlt Karácsonyok ajándékai mellett.

Mennyivel áldásosabb, ha szánunk időt arra, hogy más gyerekeknek készítsünk ajándékokat, és a gyermekeink közreműködésével adományozzuk el azokat.

Természetesen sok keresztény misszió is van, akiket támogathatunk, de annak különösen nagy varázsa van, ha gyermekeinket is bevonjuk az adakozásba, hogy megízleljék ők is: jobb adni, mint kapni. Hiszen erről szól a Karácsony igazi jelentősége. Krisztus önmagát ajándékozta nekünk, a mi ajándékaink pedig csak esetlen jelképei ennek a legnagyobb ajándéknak. A gyermekeinknek meg kell tanulniuk, hogy a Karácsony nem az önzésről, hanem az adakozásról, a megosztásról szól.

Természetesen úgy lesz ez igazi hatással gyermekeinkre, ha év közben is rendszeresen adakozunk, és bevonjuk őket is.

Akár szét is oszthatjuk a gyermekünk ajándékait 3 részre, hogy emlékezzen azokra az ajándékokra, amiket a bölcsek vittek a gyermek Jézusnak: arany, tömjén és mirha. Természetesen elmondhatjuk azt is gyermekeinknek, hogy milyen jelentőséggel bírt ez a 3 ajándék.

A fenyőfa díszítése közben elmondhatjuk, hogy az is csak egy jelkép, és arra emlékeztet minket, hogy Krisztus is ilyen fiatalon, élete teljében, 33 évesen vágatott ki az élők közül azért, hogy nekünk örök életünk lehessen.

Ez a Karácsony igazi értelme! Megállni, csodálni Isten jóságát, a világ legnagyobb, legértékesebb ajándékát: Krisztust, csak hálásnak lenni, csak szeretni, csak megbocsátani, csak adni időnkből, anyagi javainkból szeretetünk kifejezéseként.

Természetesen nemcsak Karácsonykor, hiszen azzal a gyermekeinknek inkább azt sugalljuk, hogy a Karácsony a képmutatásról szól és nem a szeretetről. Legyen minden egyes napukban ott a karácsonyi ünnep lényege, lelkülete.

Szeretném, ha a gyermekeink megtapasztalhatnák ennek az igazságnak az örömét Karácsonykor. Szeretnénk, ha tudnák, hogy a legnagyobb és legcsodálatosabb örömhír Krisztus megtestesüléséről szól.

Ezek mind azért történtek, hogy beteljesedjen a próféta jövendölése.

„Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” Máté 1. fejezet 22-23. vers

Ez legyen a karácsonyi hagyományaink, ünneplésünk középpontjában.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

* A hozzászóláshoz el kell fogadnod az adatvédelmi tájékoztatónkat.

*

Elfogadom az adatvédelmi tájékoztatót!