Feltétel nélküli szeretni? Lehetséges!

Olyan időket élünk, ahol az Istentől kapott szeretet ajándékát a közvélekedés „átgyúrta” valamiféle érzéssé, ami gyakran kéjvággyal párosul. Sőt, sokan éppen emiatt a kéjvágyat tévesztik össze a szeretettel, szerelemmel. Csoda hát, hogy a statisztikák szerint minden második házasság vége válás lesz? Milyen vége lehetne egy olyan házasságnak, amely az érzelmek bizonytalan talajára épült és nem az elköteleződés sziklájára? Manapság gyakran hallani „szerelem első látásra” történeteket, és villámgyors szakításokról, hiszen amit szerelemnek hittek, az voltaképp szexuális ösztön volt csupán.

Ha végre mi, keresztények visszatérünk az Istentől kapott igazsághoz a szeretetet, szerelmet, házasságot illetően, máris meg fog változni a házasság-válás siralmas statisztikája és sokkal szilárdabb házasságban fogunk élni.

Lehet bármilyen nézeteltérésetek, ameddig a szeretetteljes elköteleződésetek egymást iránt, nagyobb a nézeteltéréseiteknél.

Isten előtt a szeretet és az elköteleződés elválaszthatatlanok. Ha azt mondod valakinek, hogy „szeretlek”, nemcsak a pillanatnyi érzéseidről teszel tanúbizonyságot, hanem azt is kifejezed a házastársad számára, hogy elfogadod őt az erősségeivel és gyengeségeivel együtt és ugyanezt kéred a házastársadtól is. Megígéred, hogy ott leszel mellette akkor is, amikor a szereteted erős érzelmekben megnyilvánul, de akkor is mellette maradsz, amikor a szereteted elköteleződés lesz és minimálisan fog megnyilvánulni érzelmeidben.

Ezáltal megértjük, hogy a szeretetünk az egy feltétel nélküli elköteleződésen, döntésen alapszik. Ha ezt az igazságot megértenénk és gyakorolnánk, meggyőződésem, hogy nem hűlnének ki az érzelmeink, hanem egyre jobban izzanának. Isten szeretete határtalan, feltétel nélküli az Ő gyermekei iránt.

Az igazi szeretet egy tudatos döntést jelent, hogy a jövőben önzetlenül a házastársam szükségleteit a sajátom elé fogom helyezni. A házasságodnak esélye sincs, ha nem ilyen elköteleződésre épül. Talán úgy házasodtál meg, hogy a külső vonásai a jövendőbeli házastársadnak fontosabbak voltak számodra, mint a belső vonásai. Legyen egy bizonyos magassága, derékbősége, mellbősége, súlya, szem színe, haj színe, mosolya, sportossága stb., Még ha olyan kiváltságos vagy, mint Ádám vagy Éva, hogy a világ legszebb férfi vagy nő egyede lett a házastársad, a házasságban rá fogsz döbbenni, hogy mennyire keveset nyom a latba a külső, sőt arra is, hogy az idő nem szebbé, fiatalabbá tesz téged vagy a házastársadat. Ha nem feltétel nélküli elköteleződésre építitek a házasságotokat, előbb-utóbb zátonyra fogtok futni. Kinek a felelőssége lesz, hogy rossz alapra építkeztetek? Ádámé? Éváé? Esetleg Istené?

Ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy semmilyen körülmények között a válás nem jöhet szóba. A Biblia beszél arról, hogy milyen körülmények között lehet a válás létjogosultságáról beszélni. Vannak olyan extrém esetek (folyamatos hűtlenség, fizikai bántalmazás, súlyos szenvedélybetegségek), amik lehetetlenné teszik azt, hogy házastársunkkal egy fedél alatt éljünk szövetségben, de ilyen esetben is felhívja Isten a figyelmünket, hogy szeretnünk kell a házastársunkat, tudatosan döntenünk kell arról, hogy megbocsátjuk a nekünk okozott sérelmeket és nem utolsó sorban tudomásul kell venni, hogy a házasság szövetsége a házastársunkhoz köt, amíg életben van. Az újraházasodás tehát semmiképpen nem jöhet szóba. Természetesen együtt érzek minden olyan emberrel, aki sokat szenvedett a házasságában, de az együttérzés nem ok arra, hogy miatta Isten beszédét semmissé tegyük.

Akár komolyan vettük a házassági fogadalmunkat, akár nem, Isten komolyan vette azt. Mellesleg nem egy esetet tudok, ahol a házastársak problémái rendeződtek idővel, és újra vissza tudtak térni mindketten a házasság szövetségébe.

A legtöbb válás napjainkban nem ilyen extrém dolgok miatt következik be, hanem a miatt, mert a felek nem értik vagy nem akarják érteni mit is jelent Isten szerint a szeretet és az elköteleződés.

Menyegzőkön, fogadalomtételként van, hogy a következő Bibliai szakaszt szoktuk olvasni:

De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.  Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ez után is, hogy csak a halál választ el engem tőled!

Ruth könyve 1. fejezet 16-17. vers

Jóllehet ez a gyönyörű szakasz nem a házasság kontextusában hangzott el, de szépen példázza, hogy milyen elkötelezettség szükséges egy egészséges házassághoz, egészséges kapcsolathoz.

Isten szeretné, ha a ti elkötelezett, önzetlen, hűséges szeretetetek által erőteljes hatással legyen az eljövendő generációkra is. Gyerekeitekre, unokáitokra stb.

Már csak egy kérdés maradt: elfogadjuk a szeretet alantas megközelítését, amit a világ sugall? A világ szerint a másik embert csak addig kell szeretni, amíg ad nekünk valamit. Ameddig jó beszélgetőpartner, ameddig vonzó és érzéki fizikai megjelenéssel bír, ameddig megad nekünk mindent, amit csak elképzeltünk. Amikor viszont nem azt adja, amit mi elvárunk, vagy éppen már meguntuk, akkor eldobhatjuk, mint egy kifacsart citromot.

A második lehetőség, hogy elfogadjuk azt, amit Isten mond a szeretetről, hűségről, elköteleződésről és Isten áldása lesz életünkön, családunkon, az eljövendő generációkon még akkor is, ha sok nehézséggel kell szembenéznünk.

Harmadik lehetőség nincs.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

* A hozzászóláshoz el kell fogadnod az adatvédelmi tájékoztatónkat.

*

Elfogadom az adatvédelmi tájékoztatót!