Amikor a személyiségfejlődés a házasságod rovására megy!

Napjainkban nagyon divatos lett a pozitív gondolkodást, önfejlesztést reklámozó oldalak posztjait megosztani, ezzel kapcsolatos könyveket vásárolni, gondolatokat magunkévá tenni.

Egy ideje már figyelem az ezzel kapcsolatos trendeket és úgy látom, hogy keresztény körökben is bőven „szedi” áldozatait a „valósítsd meg önmagad” életfilozófia.

Úgy írok erről a témáról, mint aki életem egy bizonyos szakaszán magam is belemerültem az önfejlesztés és a pozitív gondolkodás témakörébe és láttam, hogy milyen veszélyeket rejteget ez a házasságokat illetően. (is).

A személyiségfejlődés tele van az énünkkel kapcsolatos felhívásokkal:

Szánj több időt önmagadra! (Mintha nem az lenne a problémáink fő gyökere, hogy önzőek vagyunk), legyen én időd, edzd magad, olvasás által műveld magad, rakd rendbe a múltbeli dolgaidat, írj naplót, étkezz tudatosan, legyenek céljaid, dolgozz keményen, építsd a kapcsolataidat, dolgozz nagyon keményen.

A legtöbb „áldozat” készségesen hallgatja a személyiségfejlődés mentorait, szakembereit, de mégis azt tapasztalja, hogy semmit sem halad az általa hőn áhított sikeres élet felé. A törekvések ellenére, magányosabbnak érzik magukat a személyiségfejlődés istenítése közben az emberek, mint azelőtt.

Az Isten üzenete egészen más. Azt mondja, hogy tagadjuk meg önmagunkat, ejtsünk foglyul minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, teremjünk gyümölcsöt, osszuk meg bizonyságtételünket másokkal, engedjük el a haragot és újuljunk meg a gondolkodásunkat illetően.

Ha figyelsz, a közösségi média felületein is láthatod sok keresztény ember idővonalán ezt a kettősséget. Egy bibliai idézet itt, egy személyiségfejlődéssel kapcsolatos ego pumpáló tanítás amott.

Hogyan tudnánk feloldani magunkban ezt a kettősséget? Hogyan tagadhatnánk meg magunkat, ha közben folyton önmagunkra kell fókuszálni?
Salamon, a valaha élt legbölcsebb ember és király, a Prédikátor könyvében segítségünkre siet:

Minden olyan próbálkozásunk, amely arra irányul, hogy mi fejlesszük saját magunkat, mi húzzuk ki a bajból, elveszettségből magunkat, mi valósítsuk meg önmagunkat, hiábavaló erőlködés.

Amellett, hogy hiábavaló erőlködés, veszélyeket is rejteget.

A személyiségfejlődés diktálta irány miatt felemészthetjük önmagunkat.

Nem kell nagyon sokat kutatnunk, hogy emberek ezreinek a történetével szembesüljünk, akik a személyiségfejlődés oltárán feláldozták családjukat, hivatásukat, értékrendjüket azért, hogy „sikeresek” legyenek.

Igen, találni fogsz olyan embereket, akik az ego mániájuknak köszönhetően nagyon meggazdagodtak, de közben tönkrement a házasságuk, Istennel való kapcsolatuk. Sikernek mondható ez? Az én szememben nem!

Ha az önző gondolkodást és életmódot részesítjük előnyben, számolnunk kell vele, hogy a végén egyedül maradunk. Akkor aztán annyi „énidőnk” lesz, amennyit csak szeretnénk és éppen ez lesz a legnagyobb problémánk.

Olyan esetekről is tudok, ahol a személyiségfejlődést annyira komolyan vették egyes emberek, hogy nem aludtak eleget, nem szántak időt a pihenésre, és pszichiátrián kötöttek ki.

A személyiségfejlődés diktálta irány miatt, a házastársunkat is „ellenségként” kezelhetjük.

Talán nem ismeretlenek a következő mondatok, gondolatok:

„Ha a házastársam jobban támogatna, biztosan előrébb lennék, ha a házastársam többet segítene a háztartásban, a gyerekekkel kapcsolatosan, több énidőm lenne. Eljárnék a konditerembe, de egyszerűen nincs időm rá.”

Ha teret adunk az ezekhez hasonló gondolatoknak és tápláljuk is azokat, egy napon arra fogunk ébredni, hogy gyűlöljük a házastársunkat és őt hibáztatjuk azért, mert nem vagyunk „sikeresek”.

Isten felelős lényeknek teremtett minket, ami azt jelenti, hogy önálló döntéseket hozhatunk. Ezért semmiképpen sem nevezhető érett viselkedésnek az, ha a házastársunkra vagy a környezetünkre hárítjuk a felelősséget saját döntéseinkért.

Végül, a legfájdalmasabb, hogy Isten háttérbe szorul az önmagunk körül forgolódás miatt.

Ha időt is szakítunk a csendességre Istennel, egy idő után azt fogjuk észrevenni, hogy folyton azon agyalunk: mi az amit Isten tehet értünk a siker felé vezető utunkon?

Istent is kezdjük úgy szemlélni, mint egy jó motivációs trénert és nem úgy, mint a mindenség Urát és a Megváltónkat.

Manapság vannak bőven személyiségfejlődés és pozitív gondolkodás orientált kereszténynek csúfolt könyvek: Joel Osteen, Joyce Meyer, Benny Hinn stb. Ők majd kioktatnak, hogy miként lehetsz önmagad legjobb verziója, hogyan lehet gusztustalanul sok pénzed, luxus autód és akár magángéped is Jézus Krisztus nevében.

Jézus Krisztus mondta: Aki meg akarja tartani életét, elveszti azt. Aki pedig elveszti az életét (önmegtagadás és Krisztus iránti engedelmesség) által, az megtartja (megmenti) azt.

Vannak hasznos dolgok, amikre bátorítalak, hogy házastársaddal együtt gyakoroljátok. Mozgás, olvasás, Istennek tetsző célokért munkálkodás stb, de sosem feledjétek el, hogy Isten, a nagybetűs szeretet nélkül, minden erőfeszítésünk hiábavaló. Döntsünk hát, hogy egy önfejlesztő guru tanácsai szerint élünk, vagy Isten útmutatása szerint. Az egyetlen igazi személyiségfejlődés a Szentlélek által történhet meg egy ember életében.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

* A hozzászóláshoz el kell fogadnod az adatvédelmi tájékoztatónkat.

*

Elfogadom az adatvédelmi tájékoztatót!