Amit tudnod kell anyósoddal, apósoddal kapcsolatban!

Világviszonylatban zátonyra futott házasfelek százezrei nevezték meg válóokként az anyósukat és/vagy apósukat.

Sok-sok feleséggel találkoztam, már akik úgy érezték, hogy falba ütköztek a házasságukat illetően. Ezek a nők rendszerint dicsérik a házasságukat és elmondják, hogy minden jól megy kivéve egy területet: az anyósával, apósával való kapcsolat. Ezen feleségek gyakran panaszkodnak azért is, mert nem tartják helyesnek a férjük és a szülei közötti viszonyt. Vannak esetek, amikor ez a panasz igenis valós. Vannak férjek, akik úgymond félretaszítják feleségüket, amikor az édesanyjuk feltűnik a színen és az édesanyjuk vágyai, kívánságai, véleménye a feleségük vágyai, kívánságai, véleménye elé kerülnek.  Emiatt gyakran felbátorodik az anyós és kritizálni kezdi a menyét szinte mindennel kapcsolatosan: nem jól vezeti a háztartást, hogyan öltözködik, hogyan neveli a gyermekeit, hogyan reagál a férje vágyaira, szükségleteire. Itt most olyan feleségekről írok, akik szeretnének jó kapcsolatban lenni az anyósukkal, apósukkal, de ez voltaképp azért nem lehetséges, mert érzik, hogy az anyósuk nem fogadja el őket. A két nő kapcsolatára éppen ezért a negativitás és a gyakori konfliktusok nyomják rá bélyegjüket. Az ilyen helyzetben levő feleségek egytől-egyig úgy érzik, hogy tiszteletlenül bánnak velük, manipulálni próbálják őket és arra kényszerülnek, hogy az anyósuk árnyékában éljenek. A legjobban viszont az fáj e feleségeknek, hogy a férjük nem áll ki mellettük.

Egészségtelen kapcsolata lehet egy feleségnek is a szüleivel. Erre is láttam már példákat. A feleség, aki nem akar szembenézni a házassággal járó feladataival, felelősségével, gyakran „szökik” haza anyukájához, apukájához hogy elpanaszolja milyen csúnya fiú is az ő férje. Némely szülők sajnos ilyenkor bölcstelenül kapnak az alkalmon és igyekezek mindent megtenni, hogy a lányuk előtt ők is befeketítsék, a vejüket ezzel pedig komoly válságba sodorják a házasságukat. Talán hihetetlen a számodra, de olyan feleséggel is találkoztam már, aki házasságkötése után beosztást készített arról, hogy mennyi időt fog a férjével tölteni és mennyit a szüleivel. Néhány hetet az édesanyjával és édesapjával élt majd néhány hetet a férjével. Nem lett belőlük minta házaspár.

Házaspárként igenis tegyünk, meg amit tudunk annak érdekében, hogy kifejezzük szeretetünket és tiszteletünket a kibővült családunk felé, de azt sosem a házasságunk kárára tegyük.

A szüleidnek meg kell érteniük, hogy már nem az ő felelősségük titeket vagy a házasságotokat irányítani, nevelni.

Szükséged van az ő tanácsukra, amikor azt kéritek, támogatásukra, bátorításukra, de meg kell tanulniuk tisztelni a házastársadat, házasságodat és a magánélethez való jogotokat.

Mit tehetsz, ha ezt mégsem akarják tudomásul venni? Hagynod kell, hogy aláaknázzák a házastársaddal való kapcsolatodat, házasságodat? Nem.

  1. A házastársadat soha ne hozd olyan helyzetbe, hogy versenyeznie kelljen a szüleiddel a te szeretetedért, figyelmedért, nagyrabecsülésedért.

Talán férjként tehetetlennek érzed magad, mert úgy gondolod édesanyád is egy felnőtt nő, akinek nem szabhatod, meg hogyan érezzen a feleségeddel kapcsolatosan és hogyan viszonyuljon hozzá.

Ez viszont egy olyan probléma, amiről beszélned kell az érintettekkel. Az édesanyádnak, szüleidnek világos határt kell húznod és tisztelettel megkérned őket, hogy hagyják abba a passzív-agresszív megnyilvánulásokat a feleségedet illetően. Ha szükséges mondd meg neki, hogy vagy tisztelettel beszél a házastársadról a jelenlétedben, vagy azonnal lezárod a beszélgetést.

Mondd ezt szelíden, tisztelettudóan, de fogalmazz világosan. Egy ilyen beszélgetés nem könnyű, mert érzelmileg felfokozott állapotban vagyunk, amikor a családunkról van szó. Éppen ezért kell sort keríteni a beszélgetésre ameddig el nem mérgesednek a dolgok. Sok házasság ment rá arra, hogy ezekre a beszélgetésekre sosem került sor. Lehet jó házasságod és jó kapcsolatod a szüleiddel is, de tudd mi a helyes fontossági sorrend.

Máshogyan szereted a feleségedet és máshogyan az édesanyádat. Szóval voltaképp nem kell versenyezniük a szeretetedért, de a feleségeddel való kapcsolatod legyen az édesanyáddal, édesapáddal való kapcsolatod előtt és akkor minden rendben lesz ezen a téren.

2. Vedd tudomásul, hogy amikor megházasodtál a szüleiddel való kapcsolatod átalakult.

Miután megházasodtál, a fontossági sorrendben legyen Isten az első helyen, majd a házastársad, utána a gyermekeid (ha vannak gyermekeid), utána a szüleid és utána lehet szó mindenki másról.

Ezt nem mi találtuk ki, ez Isten rendje, utasítása, ha szeretnénk harmonikus házasságot, családi kapcsolatokat:

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.”    ( 1 Mózes 2:24)

3. Az egység alapvető a házasságod jóllétét tekintve!

Csak akkor beszélhetsz egységről, ha készen állsz házastársaddal egybeolvadni. Férj és feleség esetében létfontosságú, hogy összhangban legyenek érzelmileg, fizikálisan, lelkileg és céljaikat illetően is.

Ez csak akkor valósulhat meg, hogy tudod, hogy szeretheted a házastársadat és szeretheted ugyanakkor a szüleidet is. Nem kell két tűz között élnek.

A szüleid mindig is részei lesznek életednek, de talán nehezebb lesz kiengedni kezükből a túlzó irányítást. Légy ott és szelíden emlékeztesd őket a fenti igazságra.

Életünk többi területén is igyekezzünk a helyes egyensúlyra és beszélgessünk erről házastársunkkal is. Nem jó dolog, ha a munkánkat rendszeresen a házastársunkkal való kapcsolatunk elé helyezzük. Isten nem szeretné, hogy olyasmit tegyünk, amivel a családunkat, házasságunkat károsítjuk meg. Hiszen a családunk az Istentől kapott elsődleges szolgálati helyünk.

 Ha van anyósod, apósod, akkor fejezd ki irántuk is helyes módon a nagyrabecsülésedet, szeretetedet.

Segítség! A házastársam nem gyakorló keresztény!

Isten beszéde, a Biblia alapján három esetben állhat fenn a nem keresztény házastárssal együttélés.

Egyik eset az, amikor mindkét fél nem gyakorló keresztény, Istent nem ismerő volt, de időközben egyikük hitre, bűnbánatra jutott és elkötelezte magát Isten követése, a keresztény életvitel mellett. A házastársa viszont megmaradt a régi állapotában.

A másik lehetőség az, amikor egy elkötelezett keresztény összeházasodik egy másik elkötelezett kereszténnyel, de időközben az egyik fél elveszíti a hitét, és többé nem akar Isten rendelései szerint élni.

A harmadik lehetőség az, amikor egy önmagát elkötelezett kereszténynek valló személy tudja, hogy a jövendőbeli házastársa nem keresztény és azt is tudja, hogy Isten óva int az ilyen házasságtól, de ennek ellenére házasságra lép az illetővel majd viseli ennek a lázadásnak minden fájdalmát és következményét.

A kérdés tehát az, hogy mit tehetsz, ha a házastársad nem osztja az Isten követésével kapcsolatos értékrendedet?

Hogyan tiszteld Istent, ha a házastársad nem tiszteli Őt? Hogyan tiszteld a házastársadat, ha a házastársad az Isten ellen lázadó életmódot folytat és ezzel fájdalmat okoz a környezetének is?

Sok családban a családfő szabja meg azt, hogy a család milyen elveket követ. Ezért van sok olyan feleség, aki úgy érzi két tűz között él: szeretné szeretni Istent és hűségesnek lenni Hozzá, de szeretné a férje iránt is kifejezni szeretetét.

A bibliai időkben a nők helyzete sokkal nehezebb volt, mint manapság. A törvény a férfinek sokkal nagyobb jogokat és lehetőségeket biztosított. Egy nő nem szavazhatott, nem illette meg a tulajdonhoz való jog, nem tanúskodhatott bíróság előtt. A statisztikákat nézve, ha egy hívő feleség férje ritkábban tér meg, mint egy hívő férjnek a hitetlen felesége. Ez már az első gyülekezet esetében is így volt. Nem véletlenül foglalkozott Péter apostol a levelében ezzel a problémával is. A keresztény feleségek megoldást kerestek olyan helyzetre, amikor a férjük ugyan ismerte Isten beszédét, rendelését, de nem engedelmeskedett annak. Ezek az asszonyok, akiknek a férjeik hallották ugyan a Krisztusról szóló örömhírt, de elutasították azt, azon gondolkodtak, hogyan lehetnének hatással a férjük életére?

Arra rájöttek, hogy újra és újra emlegetni a férjüknek Isten azon szavát, ami ellen a férjük lázadt, csak még nagyobb megosztottságot és feszültséget eredményez, sőt annak a veszélye is fenyegette őket, hogy a férjük fizikai erőszakkal is megtorolja az igyekezetüket. ( Abban az időben sajnos ez is elfogadott és hétköznapi dolognak számított). A válás azért nem volt opció a számukra, mert anyagi és jogi értelemben egy férfi nélküli nő borzasztóan kiszolgáltatottá vált volna, arról nem is beszélve, hogy az akkori jogi viszonyok között a gyerekeket mindig az apának ítélték. Tehát ha feleség, ha válni akart, szembe kellett nézzen gyermekei elvesztésével is.

Mit tanácsolt ezen asszonyoknak Péter apostol által a Szentlélek?

„ Asszonyok, ti is ugyanígy fogadjátok el a férjetek fennhatóságát, és engedelmeskedjetek nekik! Így még azokat a férjeket is megnyerhetitek Isten számára, akik az Isten beszédének nem akarnak engedelmeskedni. Nem kell semmit sem mondanotok, az fogja meggyőzni a férjeteket, ha látják, milyen tiszta és istenfélő életet éltek.” ( Péter első levele 3:1-2. vers)

Péter az akkori keresztény nőknek, akik sokkal nehezebb helyzetben voltak, mint a legtöbb nőnapjainkban, a következőket tanácsolta:

  1. Ha a házastársad nem az Isten tekintélye alatt él, akkor fordulj Isten felé, Aki a legnagyobb tekintély feletted, a férjed és az egész világ felett. Bárhogyan is élne a házastársad, határozd el, hogy te Isten szavához: a Bibliához fogod szabni az életed, értékrended és folyamatosan imádkozol azért, hogy Isten változtassa meg a házastársad szívét.
  2. Ha szeretnél Krisztusról beszélni, vedd tudomásul, hogy a legfontosabb eszközöd a jellemed és elsősorban a házastársad és gyermekeid felé kell megélned a Krisztusról szóló tanúságtételed. Ha elkezdjük úgy szeretni házastársunkat, ahogyan Krisztus szeret minket, idővel, az Istennel való kapcsolatunkat áldásként fogják értékelni és pozitívan fogják megítélni a keresztényeket. Ezt pedig szavak nélkül is megtehetjük.
  3. Ha tiszteletet szeretnénk mutatni a házastársunk iránt, először is kérdezzük meg őket arról, hogy mit jelent nekik a tisztelet? Ha szeretettel és alázattal megkérdezzük házastársunkat, hogyan fejezhetnénk ki iránta legjobban tiszteletünket, azzal hiszem, hogy építjük a házasságunkat.
  4. Tartsuk szem előtt: Nem az a cél, hogy minden vitát megnyerjünk, hanem az, hogy a házastársunkat nyerjük meg Isten számára. Ha már mindent mondtál házastársadnak, amit csak mondhattál, ha „elráncigáltad” a gyülekezetbe, vettél neki Bibliát és más keresztény könyveket, elvitted őt evangelizáló alkalmakra, folyamatosan keresztény énekeket hallgattattál vele, amikor egy hosszabb útra indultatok az autóval, talán éppen te voltál az akadály Isten és házastársad között. Szóval állj végre félre az útból, szeresd a házastársadat és engedd, hogy a többit Isten elvégezze benne.

Tévhitek a családon belüli erőszakkal kapcsolatosan

A felmérések szerint, minden negyedik család érintett a családon belüli erőszak témáját illetően. Ez azt is jelenti, hogy e családok egy bizonyos százaléka ott ül vasárnaponként valamelyik gyülekezet padsoraiban. Az áldozat, akár a zaklató, bántalmazó mellett.

A családon belüli erőszakról sokat tudnának beszélni a rendőrség alkalmazottai, szociális munkások, lelkigondozók és különböző civil szervezetek, akik ezen a területen végzik tevékenységüket. Magyarországon is működnek már úgynevezett védett anyaotthonok, ahova beköltözhetnek édesanyák gyermekükkel, gyermekeikkel együtt úgy, hogy az agresszív férjük nem szerezhet tudomást a hollétükről. Hogyan viszonyulnak a keresztény egyházfelekezetek ehhez a kérdéshez? Természetesen általánosítani nem lehet és nem is szabad. Vannak egyházak, amelyek például több védett anyaotthont is működtetnek, és szeretetszolgálatukon keresztül igyekeznek mindent megtenni az áldozatok segítése érdekében, más egyházfelekezetek viszont tabuként kezelik ezt a dolgot, mert úgy gondolják, hogy ennek megoldása a rendőrségre, szociális munkásokra, gyámügyesekre tartozik. Mik azok a tévhitek, amelyek azon keresztény közösségekben nyernek teret ahol a problémát alapvetően tabuként kezelik?

Ez csak nem keresztény családokban lehet probléma

Ez azért tévhit, mert a társadalom jelentős százaléka úgynevezett kultúr- keresztény csupán. Bejegyezteti magát a szülei egyházába, talán megtanulja a maga felekezetének bizonyos kegyes szokásait, néha talán még részt is vesz egy istentiszteleten, de alapvetően nem keresztény értékrend szerint él a párkapcsolatot, házasságot, szexualitást és életének más területeit illetően. Éppen ezért érint a probléma egyházfelekezettől függetlenül bizonyos családokat. Rengeteg olyan személy van, aki áldozatául esik a családon belüli erőszak valamilyen formájának, de elbagatellizálja a problémát azért, mert alapvetően szégyelli a dolgot és/vagy önmagát hibáztatja, mert az agresszor elhiteti vele, hogy valójában ő provokálja ki a bántalmazást.

Pedig a probléma nagyon is súlyos, ha arról van szó, hogy az a személy, aki azt fogadta, hogy szeretni és védelmezni fog, rendszeresen fájdalmat okoz neked fizikálisan, mentálisan és lelkileg. A bántalmazó férjek, férfiak, gyakran az egyházi közeget választják, hogy ott gyakorolhassák manipulatív kis játékaikat.

A második tévhit a keresztény közegben: „a férfi a család feje, tehát a feleség engedelmeskedjen neki, vesse alá magát a férje tekintélyének.”

Ki kell mondanunk, hogy nagyon sok lelkipásztor nincs felkészítve arra, hogy miként kezelje a családon belüli erőszak problematikáját egy lelki gondozói beszélgetés során. Így tehetetlenségükből, tudatlanságukból adódóan is ez az egyetlen kézenfekvő tanácsuk. Gyakran idézik az Efézus 5:22-t, 1 Péter 3:1-6-ot, Titusz 2:3-5-öt. Ezek alapján tanácsolják azt a bántalmazott feleségeknek, hogy imádkozzanak férjükért, legyenek csendesek, szelídek és engedelmesek.

Ez a tanács nagyon igaz és helyénvaló, ha egészséges párkapcsolatról, házasságról van szó. A családját bántalmazó férj viszont nem rendelkezik normális, egészséges személyiséggel, a bántalmazás miatt pedig a család, házasság nem tekinthető normális házasságnak. Tehát ezt az alapelvet alkalmazni alapvetően téves. Hiszen azzal, hogy azt tanítjuk az áldozatnak vesse alá magát még jobban a bántalmazója kénye-kedvének, voltaképp csak megerősítjük a bántalmazottat abban, hogy maradnia kell az áldozat szerepben, a bántalmazót pedig abban, hogy folytathatja a bántalmazást.

A harmadik tévhit, a bántalmazott fél tehet az egészről.

Ez voltaképp a második tévhitből fakad, hiszen ezáltal kijelenthető az, hogy a bántalmazott feleség nem jó keresztény, nem jó feleség és ezért bántalmazza a házastársa. Ez a tévhit már az Édenkertből fakad, ahol Ádám nem akarta vállalni a felelősséget saját vétkéért ezért a feleségét kezdte el felelőssé tenni. (Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és így ettem. 1 Mózes 3:12)

A bántalmazó gyakran ezt a hamis hitet igyekszik erősíteni az áldozatában, borzasztó, ha a környezete is ezt teszi. Soha ne erősítsd ezt a tévhitet egy bántalmazott személyben. Ne mondd neki, hogy nem bántalmazná a házastársa, ha többször bújna ágyba vele, ” ha nem lett volna olyan stresszes a munkája, nem rajtad verte volna le a dolgot” stb.

Egy feleséget a férje a pincébe zárva tartott és a nő félt értesíteni a rendőrséget, de felhívta a legjobb barátnőjét. Tudjátok mit tanácsolt neki ez a barátnő? „ Ha 15 kg-ot leadsz, a férjed is jobban fog szeretni.” Pár hét múlva ezt a feleséget úgy megverte a férje, hogy eltörte az állkapcsát.

Ha fizikailag nem bánt, az nem olyan borzasztó.

Vannak áldozatok, akiket nem vesznek komolyan, hiszen nincs kék-zöld folt a testükön, nincsenek törött csontjaik, de a bántalmazó, aki csúfneveket aggat áldozatára, megszégyeníti rendszeresen házastársát a gyermekei előtt, rendszeresen kritizálja a kinézetét, kontrollálja a pénzügyeit, szexre kényszeríti a házastársát, később brutálisabb dolgokat is tehet.

Elég, ha a bántalmazó bocsánatot kér és megbánást mutat, ezután minden mehet tovább.

Gyakran a bántalmazott feleket meghatják a bántalmazó könnyei, fogadkozásai, és nem veszik tudomásul, hogy a házastársuk mentálisan beteg és kezelésre szorul.

Hogyan segíthetünk az ilyen családokon, áldozatokon?

Hallgassuk meg az áldozatokat őszinte figyelemmel és elfogadással.

Amikor egy nő már annyira kétségbeesett, hogy kész elmondani a lelkigondozójának milyen problémával küszködik, megérdemli azt, hogy őszintén figyeljünk rá, megfelelő kérdéseket tegyünk fel és jegyzeteljünk.

Képezzetek vezetőket a gyülekezetetekben

Hívjatok meg közösségetekbe olyan lelkigondozókat, segítőket, akik a problémában érintett személyekkel foglalkoznak. Ha a gyülekezetben vannak képzett személyek a témát illetően, már ki tudtok dolgozni egy tervet amelyet alkalmazni, tudtok amikor hasonló problémával találkoztok.

Legyen irodalmatok a témában

Fontos lenne, hogy minden gyülekezetben elérhető legyen megfelelő irodalom a témában, létrehozhattok segítő weboldalakat, kihelyezhetitek egy-két védett anyaotthon telefonszámát, elérhetőségét.

Ha lehetőségetek van, biztosítsatok ingyenes jogi tanácsadást a témában

Van a gyülekezeteteknek egy állásfoglalása a témában, melyben kifejezitek, hogy nem toleráljátok a családon belüli erőszak semmilyen formáját a közösségen belül? Van egy jogász, aki alkalomadtán felvilágosítást adhat a bajban levő feleségeknek arról, hogy milyen törvény adta lehetőségeik vannak a helyzet rendezését illetően? A szükséges infókat beszerezve, ezt természetesen más is végezheti, nem kell feltétlenül jogi végzettséggel rendelkeznie a segítő személynek, személyeknek.

Az egyik fő probléma, ami miatt a feleségek nem menekülnek el a bántalmazójuk közeléből anyagi természetű. Van az egyházatoknak, gyülekezeteteknek olyan ingatlanja, amiben alkalomadtán a bajban levő édesanya és gyermekei ideiglenesen menedékre találhatnak albérleti kiadások nélkül?

Van a gyülekezetedben legalább egy képzett személy, aki leülhet az áldozattal és együtt kidolgozhatnak egy cselekvési tervet?

Az ifjúsági pásztor, gyerekeket tanítók fel vannak készítve arra, hogy alkalomadtán érzelmi, lelki támaszt nyújtsanak ilyen családokból érkező fiatalok, gyerekek számára?

Vannak a gyülekezet vezetői olyan bátrak, hogy alkalomadtán szembesítsék a bántalmazó férjet a problémával és ösztönözzék arra, hogy segítséget kérjen és helyreállhasson érzelmileg, mentálisan, lelkileg és meg tanulja kezelni a problémáit, indulatait?

Van-e a gyülekezetben hajlandóság arra, hogy az áldozat feleség és gyermekei rezsi költségeit, lelki segítséggel kapcsolatos költségeit, élelmezéssel kapcsolatos költségeit átvállalja?

Van-e olyan személy a gyülekezetben, akit a múltban szintén bántalmaztak és érzelmi támaszt nyújthat az áldozatnak?

A gyerekeinknek látni kell, hogy a gyülekezet Isten eszköze abban, hogy a jó ügyért harcoljon. Ha ezt látják, bízni fognak a gyülekezet vezetőiben és példaképként fognak tekinteni rájuk. Az eljövendő nemzedéknek látnia kell hogyan működik Krisztus oltalmazó szeretete a gyakorlatban.