Miért tolódik ki egyre jobban a házasságkötés időpontja?

Az évtizedek során érdekes változások mentek végbe a házasságkötést illetően. A szüleink, nagyszüleink idejében, egy lány gyakran már 18 évesen megházasodott, egy férfi pedig amint a katonai szolgálatot teljesítette. ( Néha még előtte). Valószínű akkor nem aggódtak az anyagi dolgok miatt, pedig sokkal nehezebb és szegényebb körülmények között éltek. Gyakran egyetlen bőrönddel indultak útnak a friss házasok, de nem bánták, hiszen örömüket lelték abban, hogy az életüket anyagi értelemben is együtt építsék fel. Minden kis eredmény élmény volt. Az első saját edénykészlet, szék, asztal, ágy. ( Merthogy nem minden házaspárnak volt saját ágya a házasságkötés pillanatában).

Tizenéves korom vége felé, húszas éveim elején, a fiatalok általában 20 és 25 éves koruk között házasodtak valamikor. Én 23 éves voltam. Nem akartam várni, hiszen megtaláltam a társamat és csodálatosnak találtam, hogy együtt alapítsunk családot és együtt vívjuk meg az élet nagyobb, kisebb harcait.

Manapság megfigyelhető, hogy a házasság előtt álló párok gyakran összeköltöznek, házasságot pedig valamikor 30 és 40 éves kor között kötnek. Így a gyermekvállalás kérdése is kissé bonyolulttá válik. 40 évesen nehezebb alkalmazkodni, összecsiszolódni egy új család alapításakor, mert már kiforrott szokásaink vannak, gyermeket szülni és az első hónapok kihívásait elviselni is kissé viszontagságosabb.

Valamilyen oknál fogva a mai generáció fél a házasságkötéstől, az anyagi egzisztencia megteremtése pedig sok esetben jó kifogás a házasság odázásához.

Miért ez a félelem? Az egyedülállók nagy része elvált szülők gyermeke. Látták a szüleik szenvedését, gyötrődését, ezért a házasságra csak egy rideg intézményként tekintenek. Éppen emiatt félnek tőle.

Legtöbbünk sajnos ismer olyan családot, akik elváltak. A statisztikák szerint, minden második házasság válással végződik. Most képzeljük el ugyanezt a statisztikát az utasszállító repülőgépekre vetítve. Mi lenne, ha minden második utasszállító érne csak célba, a többi pedig lezuhanna?

Mi lenne, ha a híradó tele lenne repülőgép katasztrófákról szóló hírekkel, utasok halálával és borzasztó sérülésével?

Mi lenne, ha mindannyiunknak lenne egy ismerőse, aki repülőgép szerencsétlenségben hunyt el? Valószínű soha az életben nem mernénk felszállni egy utasszállító repülőgépre.

Mindegy milyen csodálatosnak ígérkezne az utazás, a célállomás, nem mernénk repülőre szállni a lezuhanás veszélye miatt.

Ez a helyzet a ma élő fiatalokkal. Írhatok akármennyit arról, hogy milyen csodálatos a házasság, ha a házassággal kapcsolatos katasztrófák ott vannak az orruk előtt.  Nem csoda, hogy a saját esélyeiket borúsan ítélik meg.

Ez azért szomorú, mert Isten a házasság szövetségét nem azért hozta létre, hogy válás legyen a vége, hanem azért, hogy az Ő alapelveit követve csodálatos legyen a férfi és a nő számára is.

A házassági problémák megoldásához ezeknek az alapelveknek a tiszteletben tartása vezet.

 „ Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté. Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.” Mózes első könyve 2. fejezet 24-25. vers

Ezeket az alapelveket Isten közvetlenül a nő megteremtése után, a házasság szövetségének létrehozása után adta nekünk.

  1. Elhagyni (A férfi elhagyja apját és anyját). 

A férfi és nő közötti különleges elköteleződés fontosabbá válik, mint bármelyik másik földi kapcsolat. A házasság előtt a legfontosabb kapcsolat általában a szüleinkkel való kapcsolatunk.

Ez viszont a házassággal megváltozik. Isten úgy hozta létre a házasságot, hogy a házastársunkkal való kapcsolatunknál csak az Istennel való kapcsolatunk lehet fontosabb.

Ha bármilyen más emberi kapcsolatot a házastársunkkal való kapcsolatunk elé helyezünk, a házasságunk csődöt fog mondani. A Biblia a férfit említi, de ez természetesen a nő esetében is ugyanolyan fontos.

  • Ragaszkodni (Ragaszkodik feleségéhez)

Párok gyakran panaszkodnak amiatt, hogy az érzéseik egymás iránt kihűltek és ezért gondolkodnak a váláson.

Az érzések viszont azért hűlnek ki, mert abbahagyjuk a házasságunk tudatos építését. Azt gondoljuk, hogy az elején tapasztalt rózsaszín köd automatikusan örökké fog tartani. Nagy tévedés! Egy harmonikus házasság nem nyugodhat csupán az érzések alapján. Elkötelezettséget feltételez, az elkötelezettség pedig munkát, cselekedeteket. Minden egyes napon, férj és feleség cselekedetek segítségével kell, kifejezze egymás iránti ragaszkodását.

  • Eggyé válás (és lesznek ketten egy testté)

Ez elsősorban a szexuális egyesülést jelenti, de nyilvánvalóan a hálószobán kívüli egység ugyanolyan fontos, mint szexuális értelemben eggyé válni és egységben maradni.

Ehhez szükséges a bizalom és az intimitás. A bizalmat és az intimitást pedig építeni kell naponként.

Ha tiszteletben tartjuk ezt az alapelvet, a házasságunk kivirágzik, ha nem, károkat szenved. Az egység azt jelenti, hogy mindent megosztunk egymással: a testünket, a pénzügyeinket, terveinket stb. Amint titkolózni kezdünk és elkezdünk „külön utakon” járni, vétkezünk a házasságunk és a házastársunk ellen.

  • A hűség elve (Még mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték magukat.)

A bűneset előtt, Ádám és Éva teljesen mezítelenek, leplezetlenek voltak egymás előtt. Ez fizikai mezítelenségre utal, de mivel nem vétkeztek, nem volt szégyellni, titkolnivalójuk mentális, érzelmi és lelki értelemben sem.

Teljesen megosztották önmagukat házastársukkal. Ez az ideális házasság mintája. Ezt sajnos a bűn tönkretette, Isten pedig mesterséges módon gondoskodott arról, hogy az ember eltakarhassa magát és megbirkózzon a szégyennel.

Ez történik a mai házasságokban. Annyi formát ölthet ez a „rejtőzködés”. Önzés, meg nem bocsátás, pornográfiával kapcsolatos függőség. Az intimitás csak titkok nélkül virágozhat. Titkok pedig csak abban a házasságban nincsenek, ahol a házasfelek tisztán és hűségesen élnek egymással szemben. Ezeket az alapelveket tiszteletben tartva is lesznek nehézségek a házasságotokban, de együtt győzni fogtok ezek felett.

Hiszek a házasságban. 100 százalék esélyed van a sikeres házasságra, ha az Istentől kapott alapelveket figyelembe veszed és alkalmazod.

Milyen a házasságod?

Legalább félévente egyszer nagyon jó megállni és újragondolni azt, hogy hova tart a házasságod. Jó ezt tenni a házastársaddal együtt is, de fontos, hogy egyedül is gondolkozz erről. Ehhez adunk egy kis segítséget cikkünkben.

A házasságod talán jelenleg az elhidegült házasságnak megfelelő vonásokkal bír. Hátat fordítottatok egymásnak. Talán ez azt jelenti, hogy mindketten önállóan végzitek a feladataitokat, élitek az életeteket, egymással vagytok, de nem adtok semmiféle betekintést egymásnak az érzelmi világotokba, mélyebb gondolataitokba, vágyaitokba, félelmeitekbe.

Talán közömbösek vagytok egymás számára, de az is lehet, hogy egymásra ellenségként tekintetek a felgyülemlett sérelmek és a megoldatlan konfliktusok miatt. Ilyen helyzetben sajnos érzelmileg távolodtok egymástól és sürgősen tennetek kell valamit, hogy a házasságotok újra a helyes irányba tarthasson.

Igen! Élhetsz úgy a házastársaddal egy ágyban aludva, alkalmanként szexuális életet élve, hogy lélekben hátat fordítottál neki és a házasságodnak is. Ilyenkor rendkívül sebezhető vagy az ellenkező nemmel szemben. Óvakodj attól, hogy ellenkező nemű személlyel folytass bensőséges eszmecserét, mert villámgyorsan belekerülhetsz egy negatív és ártalmas érzelmi spirálba. ( Belehabarodás)

Másodszor, a házasságod válhat kiüresedetté. Mik a kiüresedett házasság jellemzői?

Látszólag nagyon jól tudsz együttműködni, együtt dolgozni a házastársaddal, ha háztartásról, gyerekekről, gyülekezeti vagy munkahelyi projektről van szó.

Minden úgy tűnik, hogy a legnagyobb rendben van, amíg valamit együtt tevékenykedtek. Ezért is jellemző az ilyen házasságokra, hogy mindkét fél igyekszik nagyon elfoglaltnak lenni és maradni. Ez pedig azt jelenti az esetükben, hogy együtt tevékenykednek, ha csak tehetik.

Olyan ez, mint amikor egy motor nélküli autót letolunk egy dombon kiengedett kézifékkel. Ameddig tart a lendület úgy tűnhet, hogy minden rendben van. A probléma ott van, amikor a motor nélküli autó leér a dombon.

Így van ez a kiüresedett házasságokkal is. Amikor nincs elfoglaltság, amikor egymás mellett lenni kellene csupán és nem tenni, kiderül, hogy sem a barátság, sem az intimitás nem elég mély a házasfelek között.

Ez gyakran akkor jelentkezik drasztikusan, amikor a gyerekek „kirepülnek” a családi fészekből. Ekkor a kiüresedett házasság elkezd rohamosan hanyatlani, mert a felek már nem tudnak olyan elfoglaltak maradni, hogy ne vegyék észre a valóságot. Lehet tenni a kiüresedett házasság megmentéséért? Ó igen! Újra meg lehet tölteni tartalommal, élettel. Ehhez viszont elkötelezett munkára és egy lelkigondozó segítségére is szükség lehet.

Harmadszor, a házasságodat vizsgálva rájöhetsz, hogy a házasságod a harmonikus házasság jellemvonásait hordozza.

A harmonikus házasság nem jön létre magától. Tudatosság, elkötelezettség, folyamatosság szükséges hozzá. Ez az a házasság ahol a felek tudnak együtt dolgozni, de rendszeresen időt töltenek azzal, hogy megosszák egymással gondolataikat, érzéseiket, tehát a barátságot erősítsék egymás között, mélyül a kommunikáció a felek között és mélyül az intimitás.

Ehhez kell a tudatosság, hogy minden nap előtérbe helyezd a házastársadat és tudatosan dönts amellett, hogy szeretetedet ki fogod fejezni felé konkrét tettekkel.

Ha feleségként szeretnéd mélyíteni a barátságot és intimitást férjeddel, vegyél részt olyan dolgokban, amiket ő szeret tenni. Ülj le mellé, amikor meccset néz, légy érdeklődő és tegyél fel kérdéseket azzal kapcsolatosan, amiket szeret. Nem azért, mert feltétlenül a foci érdekel, hanem azért, mert a házastársad fontos neked és ezt ki akarod fejezni.

Ha férjként szeretnéd mélyíteni a feleségeddel az intimitást, akkor figyelj az érzelmi igényeire. Beszélgess vele mély dolgokról. Beszélj a gondolataidról, érzéseidről, érdeklődj a felől, hogy ő hogy van, mit érez.

Legalább 3 dolgot mondj el a feleségednek a veled történt napi eseményekből és nagyon fontos, hogy azt is elmondd ezek az események milyen érzést váltottak ki belőled. Az elején talán nehéz lesz, de gyakorlással menni fog.

Tedd félre a mobil telefonod és tartsd, a szemkontaktust a feleségeddel miközben kiönti neked a szívét.

Minimális tanácsokat osztogass a feleségednek, viszont figyelj oda arra, hogy együtt érezz vele, vigasztald őt, bátorítsd őt. Ez nekünk férfiaknak nehéz, hiszen problémákban és azok megoldásában gondolkodunk, de ha van bennünk hajlandóság, elsajátíthatjuk azokat a készségeket amikkel közel tarthatjuk magunkhoz nemcsak a feleségünket, hanem a feleségünk szívét is.

Ha úgy érzed inkább szobatársakká váltatok házastársaddal, vagy ami még rosszabb, ellenségek lettetek, itt az ideje cselekedni.

Ha elkötelezetten dolgoztok, nem fogjátok megbánni. J

Mi van, ha egyszerűen a rossz személlyel kötöttem házasságot?

Amikor a házasságunkban komoly nehézségekkel nézünk szembe, sokféle gondolat kavaroghat a fejünkben. Sok házaspár beszélt már arról, hogy ilyenkor megfordult a fejükben: „Mi van, ha egyszerűen a rossz személynek mondtam igent? Mi van, ha egy olyan házasság csapdájába kerültem, amelyikbe sose lett volna szabad belépnem?”

Az igazság az, hogy ez a gondolkodás tönkreteheti a házasságodat. A házasságod nem attól mehet tönkre, mert a rossz személyt választottad, hanem azért, mert ilyen gondolatoknak adsz helyet.

Ebből ugyanis egyenesen az következik, hogy nyitottakká válunk más személy felé és elkezdhetünk arról fantáziálni, milyen lenne, ha az a másik személy lenne a házastársunk? Milyen lenne, ha vele élnénk meg azokat az intim dolgokat, amiket a házastársunkkal éltünk meg?

Elkezdhetünk keresgélni gondolatban, hogy vajon ki az, aki igazán hozzánk illene? Talán a mindig csinos, elegáns kollégánk a munkahelyen vagy a szomszédunk, aki barátságosan viselkedik velünk?

Ilyenkor természetesen azzal nyugtatjuk magunkat, hogy a gondolatainkban semmi rossz nincs, hiszen csak gondolatok, a valóság viszont az, ha egy gondolatot engedünk befészkelni az elménkbe és naponta „öntözgetjük”, tápláljuk, abból előbb-utóbb cselekedetek lesznek.

A problémákat meg kell oldani a házasságban, akár szakember segítségével, ez nem azt jelenti, hogy a rossz személynek mondtunk igent. Ismerek olyan fiatalembert, aki három váláson van már túl és minden esetben ennek a téves gondolkodásnak adott teret. Ami mulatságos, hogy mind a három esetben azt mondta a házasságkötésekor, hogy: „Most már tényleg ő az igazi.”

A megfelelő személlyé, házastárssá válnunk kell. Elkötelezettséggel és folyamatos fejlődéssel.

Szóval semmiképpen ne hozz döntést erre a hazugságra alapozva azt. A végén romba fog dőlni az életed.

Íme, egy tipikus példa erre a téves gondolkodásra:

Egy férfi, aki már hosszabb ideje járt hozzám lelkigondozásra a megromlott házassága miatt betoppant bejelentés nélkül, leült majd megszólalt:

Többé nem jövök önhöz. Végre döntésre jutottam. El fogok válni. Nem hiszem, hogy a mostani feleségemmel valaha is boldog lehetnék még. Egy új nő, egy új házasság, mindent tiszta lappal kezdeni. Erre vágyom. Ez a megoldás.

Ránéztem, majd azt mondtam: Ön úgy fogalmazott egy előbbi beszélgetésen, hogy a feleségében őrülten szerelmes volt és senki sem tudta volna lebeszélni annak idején, hogy elvegye. A férfi azonnal szavamba vágott: Igen, akkor úgy éreztem, most viszont egy másik nő jár az eszembe. Ő volt az első szerelmem. Akkoriban sokan mondták mennyire összeillenénk, de a kapcsolatunk mégsem teljesedhetett ki. Most úgy hallom ő is elvált, azt hiszem bebizonyosodni látszik, hogy mi tényleg együtt lettünk volna nyerő páros. Mosolyogva bólintottam, majd egy kérdést tettem fel: Ön játszott gyerekkorában valamilyen hangszeren? A férfi meglepődve válaszolt: Igen, hegedűoktatásra járattak a szüleim, de nem sokáig csináltam. De mégis hogy jön ez most ide? Kérdéssel válaszoltam: Miért adta fel a hegedűvel kapcsolatos ambícióit? A férfi kissé izgatottan felelt: Ez nyilvánvaló. Nem voltam túl tehetséges benne. Ezért döntöttünk úgy, hogy nem folytatom. Nem ment túl jól. Ismét kérdeztem: Nahát! És ha lecserélte volna a hegedűt? Egy másikkal, sokkal jobban ment volna, nem? A férfi kissé lenéző pillantást vetett rám, majd folytatta: Lelkész úr. Nem akarom megsérteni, de a hangszer csere nem segít azon, akinek nem megy a hegedülés. Talán ha többet tanultam volna, akkor sikerült volna, de nem tartottam akkor ezt olyan fontosnak, hogy még több erőfeszítést fektessek bele. Ez látja érdekes- mondtam neki. Ön egyrészt azt mondta, hogy a hegedű csere nem segített volna abban, hogy jobban menjen a hegedülés, másrészt azt mondta, hogy ha lecserélné a feleségét egy olyan nőre, aki szintén csődöt mondott a házasságot illetően, akkor minden probléma megoldódna, és minden úgy menne, ahogyan azt megálmodták.

Megmenthető-e még a házasságom?

Gyakori kérdés, amit felteszünk önmagunknak, tanácsadónak, amikor a házasságunk válságba kerül. Természetesen vannak emberek, akik könnyen megválaszolják ezt a kérdést: nem menthető meg, jobb lesz, ha különválunk.

Vannak ugyanis olyan házaspárok, akik eldöntötték, hogy el fognak válni, de alibiként tanácsadóhoz fordulnak. Azért teszik ezt, hogy megnyugtassák önmagukat: „Mindent megtettünk. Még tanácsadóhoz is elmentünk, de „az sem segített.” Hamar kitűnnek az ilyen házaspárok, hiszen nagy szavakat mondanak, kérdéseik vannak, de amikor arról van szó, hogy száz százalékot kellene beleadni a házasság újraépítésébe, akkor általában visszalépnek és kinyilvánítják, hogy nem hajlandóak tenni a házasságukért, családjukért.

Az igazság viszont az, hogy nem számít milyen nehéz, nem számít, milyen mélyen vagytok, sosem késő TENNI a házasságotokért.

SOSEM KÉSŐ! Sosem késő komolyan venni, amit megfogadtatok és elkezdeni tettekkel, tudatos döntés alapján kifejezni szereteteteket egymás iránt. Sosem késő megtanulni a helyes kommunikáció alapjait, szintjeit.

 Sosem késő újra belobbantani a testi vonzódás, szexuális szenvedély tüzét.

Ha eldöntöd teljes szívedből, hogy harcolsz a házasságodért, Isten az oldaladon áll, az ereje által képes újra életet lehelni házasságodba. Az az Isten, aki életet lehelt az első emberbe, életet tud lehelni a házasságodba is.

Élő bizonyítékai vagyunk ennek a feleségemmel. Élő bizonyítékai ennek azok a házaspárok, akik válni készültek, ma pedig egy harmonikus, intim és boldog házasságban élnek.

Akármilyen fájdalmas történetet hallgatok meg válságban levőktől, tudom, hogy Isten képes megfordítani mindent, ha hajlandóak vagyunk Vele együtt munkálkodni, és sosem késő elkezdeni.

Talán egy férj, vagy aki olvasod ezt a cikket és szükséged van erre az emlékeztetőre. Talán egy feleség, vagy aki belemerültél az önsajnálatba és szükséged van arra, hogy ez a cikk felrázzon.

A legjobb házassági tanácsadó Isten az Ő Szentlelke által. Ő hozta létre a házasság szövetségét és ő teremtett férfivá és nővé minket. Ő tudja mi a titka annak, hogy tökéletes intimitásban és harmóniában olvadhassunk össze házastársunkkal a házasság szövetségében.

Véget vethetsz a házasságodnak és beleugorhatsz egy másik házasságba, kapcsolatba, de ha nem harcolsz, nem vállalsz felelősséget, ugyanazokat a hibákat fogod újra és újra elkövetni.

A családod, a gyermekeid hálásak lesznek, ha helyesen döntesz. Végezetül idézek egy olyan személyt, aki feladta a házasságáért folytatott harcot, elvált majd újraházasodott:

„ Amikor az első házasságomban válságba kerültünk, a sérelmeink miatt mindent sötéten láttunk. A házasságunkat, családunkat, jövőnket és egymást. Azt hittem, hogy nincs rosszabb házasság, házastárs az egész világon, mint az enyém. A második házasságom kellett hozzá, hogy rádöbbenjek, van rosszabb házasság és van rosszabb házastárs is. Ma már szívesen visszamennék az első feleségemhez, de a büszkeség miatt nem tudom elszánni magam erre.”

Gonosz anyukák!

Rossz anyukája volt? Mert nekem igen! A leggonoszabb az egész világon! Míg a többi gyerek csokoládét majszolhatott reggelire, addig mi pirítós kenyeret és lágy tojást kaptunk.

Míg mások az iskolai szünetekben üdítőt ittak, vagy vásároltak édességet az iskolai büfében, nekünk otthonról vitt szendvicset kellett megennünk.

És-biztosan sejtik már-vacsorára sem ehettünk azt, amit más gyerekeknek megengedtek a szüleik.

Édesanyám mindig pontosan tudni akarta merre járunk. Tudni akarta azt is, kik a barátaink, és mit játszunk velük. Ha azt mondtuk, hogy szeretnénk elmenni egy órára, akkor ragaszkodott hozzá, hogy legkésőbb egy óra múlva valóban otthon legyünk. Néha repültünk hazafelé, minta fogságból szabadulnánk!

Anyunak volt bátorsága ahhoz is, hogy a gyermekmunka elleni törvényt megszegje: mosogattunk, ágyaztunk, porszívóztunk és még sok ehhez hasonló szörnyűséges dolgot is tettünk.

Lehet, hogy anyánk éjszakánként direkt virrasztott, hogy újabb és újabb feladatokon törje a fejét?

Anya ragaszkodott házzá, hogy mindig az igazat, csakis a színtiszta igazat mondjuk.

Amikor serdülők lettünk, szinte olvasott a gondolatainkban. Ez valóban nehéz időszak volt! Anya sosem engedte, hogy a barátaink-ha el akartak kérni bennünket-egyszerűen az utcán ácsorogjanak.

Oda kellett jönniük az ajtónkhoz, hogy láthassa őket! Míg mások 12-13 évesen elmehettek a barátaikkal, nekünk várnunk kellett, amíg betöltjük a tizenhatot.

Anya miatt sok olyan élményről maradtunk le, amit más gyerekek, fiatalok átéltek. Egyikünket sem kapták bolti lopáson vagy garázdaságon, egyikünk sem kötött ki ilyesmi miatt az őrszobán. Ezért egyedül anyánkat okolhatjuk!

Időközben elhagytuk már a szülői házat. Képzett, jóravaló, tisztességes felnőttekké váltunk, Isten útmutatása szerint éljük az életünket. Azon fáradozunk, hogy éppolyan „gonosz, aljas szülők” legyünk, amilyen édesanyánk volt. Vélhetően ez hiányzik a mai világból: kevesen vannak a „gonosz” anyukák!

Ha majd egy nap gyermekeim elég idősek lesznek, hogy megérthessék, mi motiválja a szülőket, akkor ezt mondom nekik:

„ Annyira szerettelek, hogy mindig tudni akartam, kivel és hová mész, és mikorra fogsz hazaérni.

Annyira szerettelek, hogy ragaszkodtam ahhoz, hogy a saját zsebpénzedből spórold össze a biciklid árát, pedig megengedhettük volna magunknak, hogy ajándékba megvegyük neked.

Annyira szerettelek, hogy szótlanul kivártam, míg magadtól jössz rá, hogy a legújabb „legjobb barátod” nem jellemes ember.

Annyira szerettelek, hogy az elcsent rágógumival visszaküldtelek a boltba. Az eladónak meg kellett mondanod: Ezt tegnap elloptam, és most szeretném kifizetni.

Annyira szerettelek, hogy kivártam a két óra hosszat, míg a szobádat kitakarítod- pedig én negyed óra alatt elvégezhettem volna.

Annyira szerettelek, hogy megengedtem neked, hogy láthasd haragomat, csalódásaimat, könnyeimet. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy szüleik nem tökéletesek.

Annyira szerettelek, hogy magadnak kellett tetted következményét elviselned, még akkor is, ha néha a büntetésbe az én szívem is majdnem „beleszakadt”.

És annyira szerettelek, hogy ha kellett, akkor is NEM-et mondtam, amikor tudtam, hogy haragudni fogsz rám érte.

Ezek voltak a legnehezebb harcaim. Örülök, hogy mégis kitartottam, mert ez által te nyertél igazán.

Ha majd egy nap gyermekeid elég idősek lesznek, hogy megérthessék, mi motiválja a szülőket, elmondhatod nekik, hogy…” Ismeretlen szerző