Etikus dolog a házastársunk mobilját „ellenőrizni”?

A 21. században, sok házaspár küszködik olyan problémákkal, amelyeket a posztmodern kor hozott magával.

Vannak olyan jelek az „okos” telefonokkal, mobiltelefonokkal kapcsolatosan, amik aggodalomra adhatnak okot. A házastárs mindenhova magával viszi a telefonját, még az illemhelyre is. A mobiltelefonját nem „engedi ki” a kezéből még akkor sem, amikor lefeküdni megy, ha pedig a házastársa rákérdez, hogy rejteget-e valamit vagy kéri a telefont, azonnal védekezni kezd.

Ilyenkor a gyanakvó házastárs gyakran úgy érzi, hogy felőrli a helyzet, hiszen nem tudja etikus-e egyáltalán a házastársunk okos telefonjába betekintést nyerni, kérni, sokszor a félelem is kínzó lehet, hogy vajon mit találnak a telefonban?

Az eddigi tapasztalataimból bátran írhatom, hogy ahogyan kezeli a házaspár a telefon kérdését, az világosan mutatja, milyen állapotban van összességében a házasságuk.

Amikor egy házas férfi vagy nő, titkolózó, védekező a házastársával szemben, ha a telefonja kerül szóba, ott valamiféle nem helyes viselkedés van a háttérben.

A statisztikák szerint, az Egyesült Államokban minden második válás oka a közösségi média. Gyakori tehát, hogy a házasfelek az ellenkező nemmel folytatott nem helyénvaló interakciót akarják elrejteni egymás elől, de nem minden esetben erről van szó. Nem minden esetben megalapozott a gyanú, hiszen minden eset, ember, házasság egyedi.

Az viszont igaz, hogy tudatosan elzárni a házastársunkat a telefonunktól, egy ki nem mondott üzenetet közvetít felé:

„ Nem engedhetlek be teljesen az életembe. Vannak titkaim, amiket nem szeretnék megosztani veled, vannak olyan tevékenységeim, amiknek nem szeretném, ha a részese lennél.”

A házasságban alapvető fontossággal bír az átláthatóság és a bizalom, ebből adódik, hogy minden titkolózás mérgező hatással van a házasságunkra nézve.

Az egészséges házasságban élők többre értékelik az átláthatóság intimitását, mint a magánélethez való jogukat.

Amikor valamit eltitkolunk a házastársunk előtt, azzal voltaképp bizalmatlanságot és széthúzást segítjük elő.

A házasság lényege pontosan az, hogy teljesen mezítelenek legyünk a házastársunk előtt és ezt ne szégyelljük.

A Biblia első lapjain olvashatunk erről Ádám és Éva történetében.

A mezítelenség fizikai, érzelmi és lelki mezítelenséget is jelent.

Mindannyian olyan kapcsolatra vágyunk, amelyet nem mérgeznek titkok, de ehhez bátorságra van szükség, hogy feltárjuk a sebezhető oldalunkat is házastársunk előtt.

Minden egészséges kapcsolat bizalomra és őszinteségre épül.

Természetesen titkokra, hazugságokra is építhetjük, de össze fog dőlni.

A döntés tehát rajtatok áll. Adtok-e teljes hozzáférést a házastársatoknak a jelszavaitokat, telefonotokat illetően vagy sem?

Talán úgy gondolod nincs semmi rejtegetnivalód, ha ez így van, a házastársad örülni fog neki, ha látja, megbízol benne és beengeded életednek erre a területére is. Ha rejtegetsz valamit, ideje feltárnod az igazságot. Jobb egy fájdalmas igazság, mint egy rejtett hazugság.

A házasságod sokkal fontosabb, mint az okos telefonod.

Úgy érzem: „Egyszerűen nem vagyok elég jó…”

A közösségi médiának is köszönhetjük, hogy napjainkban a hasonlítgatás gigantikus méreteket ölt. A hírfolyamot görgetve hasonlítgatjuk a házunkat, a hajunkat, az alkatunkat, a házastársunkat, a házasságunkat, családunkat másokéhoz.

Sok negatív következmény egyike lehet, hogy úgy érezzük, mi egyszerűen nem vagyunk elég jók a házastársunk számára. Elfelejtjük, hogy az idilli nyaralási képek, a fotós által megalkotott „tökéletesen romantikus” pillanatok mögött olyan dolgok húzódhatnak, amikkel még rémálmainkban sem szeretnénk találkozni. Csalódás, magány, árulás, megcsalás, összetört sorsok, életek, a fényűző autó mögött talán tetemes hitelek. Jól mondja az amerikai: „Mielőtt irigykednél rám, vedd fel a cipőmet egy napra.” És bizony, ha azon emberek „cipőjében kellene járnunk”, akikkel hasonlítgatjuk magunkat, életünket, könnyen lehet, hogy keservesen megbánnánk.

A hasonlítgatás félreértésekhez, nehezteléshez és frusztrációhoz vezethet a házasságunkban is.

Hogyan szabaduljunk meg a magunk és a házasságunk érdekében a hasonlítgatás mérgező szokásától?

Az önbizalomhiányból, önértékelési zavarból, félelemből táplálkozó gondolatainkat helyettesítsük Isten igazságaival.

Néhány ilyen igazságot osztok most meg veled, amiket feltétlenül tarts észben, ha legközelebb azt érzed nem vagy elég jó.

Először is, Isten nagyrabecsült és szeretett gyermeke vagy.

Ha valóban Isten gyermekei vagyunk, természetesen. Krisztus azért halt meg, hogy minden ember elfogadhassa Isten kegyelmét és a Krisztusban vetett hit által Isten gyermekévé válhasson. Ha még nem hoztad meg a megfelelő döntést, akkor hozd meg még a mai napon. Ha nem tudod hogyan csináld, nyugodtan írj üzenetet nekünk és segítünk. Isten vár ránk életünk zsákutcáiban is, amennyiben hajlandóak vagyunk megadni magunkat Neki, Ő kezébe veszi életünket. Krisztus előbb halt meg értünk, majd mondta, hogy szeret minket. Ez az igazi szeretet helyes sorrendje: előbb áldozat, majd szavak. Ha úgy érzed nem vagy jó házastárs, emlékezz rá, hogy Krisztus szeret téged és okkal keresztezte az utad a házastársadéval. A sok-sok milliárd ember közül pontosan ti ketten kellett egyesüljetek. Nem csodálatos? Krisztus viszont azelőtt szeretett téged, hogy a házastársad ismert, vagy beléd szeretett volna.

A legrosszabb napjaidon, amikor még csak figyelembe sem vetted Istent, Ő akkor is szeretett és ma is szeret. Engedd, hogy ez a szeretet vigasztaljon és átformáljon a nehéz napokon.

Másodszor, a szerelmetek története egyedi

Nincs még egy pár a világon, akiknek ugyanolyan szerelmi története lenne, mint nektek. Emlékszel az első találkozásotokra? Teljesen mindegy, hogy „berobbantatok” egymás életébe vagy már előtte is rég ismertétek egymást, ez a történet csak a ti szívetekben és a ti elmétekben van jelen.

Emlékezz rá, hogy milyen romantikus, vicces és adott esetben fura történeteken osztoztok a házastársaddal.

A ti történetetek exkluzivitása adja a legnagyobb értékek egyikét. Ezt senki sem veheti el tőletek. A hasonlítgatás tehát értelmét veszti, hiszen minden ember házassága, szerelmi története, körülménye egyedi.

Emlékezz a szerelmetek kezdetére, ünnepeld a szerelmetek egyediségét és adj bele mindent, hogy a szerelmi történetetek további csodálatos epizódokat kapjon.

A házasságotok szövetsége egyedi és fontos üzenetet hordoz magában

Senki sem tökéletes, ezért egy házasság sem tökéletes. Mindig van hova fejlődnünk, mindig van mit tanulnunk. Az viszont már önmagában öröm, hogy olvasod ezt a cikket, hiszen ez azt jelenti, hogy szeretnéd, ha fejlődne a házasságotok.

Két tökéletlen ember alkothat tökéletes párt a házasság tökéletes szövetsége által. Ezt sose feledd! Mennünk kell előre tanulva a hibáinkból, hiszen ez a növekedés kulcsa.

A házasságotok példáját Isten szeretné felhasználni bátorításként mások számára is. Látnia kell másoknak is, hogy a nehéz időkben is ki lehet tartani, lehet szeretni és szolgálni egymást, nem pedig feladni.

Istenben bízva bármilyen vihart át fogunk vészelni és nem fogjuk elengedni egymás kezét.

Amennyiben ezek a negatív gondolatok annyira eluralkodnak rajtad, hogy nincs kedved felkelni, néha úgy érzed megbetegítenek fizikálisan is, fordulj egy megbízható keresztény lelkigondozóhoz.

Ne feledd! Nem vagy egyedül! Hagyjuk hát abba a hasonlítgatást, helyette pedig építsük a házasságunkat minden egyes nap. Adj hálát minden nap a családodért, házasságodért és tulajdon életedért. Te is, Isten csodálatos teremtménye vagy.

A nagy dilemma: Feleségem vagy az anyám?

Sok-sok feleség számolt már be arról, hogy majdnem minden tekintetben kiegyensúlyozott, boldog a házassága, de a férje anyjával való kapcsolatával nem tud mit kezdeni.

Nők, akik úgy érzik a férjük szereti őket, de amint megjelenik az anyósuk, a férjük egyszerűen „félredobja” őket és az anyós véleménye, vágyai, szükségei lesznek az első helyen. Sok esetben az anyós ezt ki is használja és kritikát fogalmaz meg a háztartással, a takarítással, a gyerekek nevelésével kapcsolatosan. Ezek a feleségek szenvednek, mert szeretnének jó kapcsolatot ápolni anyósukkal, de úgy érzik, hogy anyósuk nem fogadja el őket.

Ahelyett, hogy a meny-anyós kapcsolat támogató, egészséges légkörű legyen, inkább negatív, konfliktusokkal teljes.

Ilyen esetben a feleség úgy érzi nem tisztelik, az anyósuk árnyékában kell élniük, aki uralkodni akar rajtuk.

A legnagyobb fájdalmuk pedig az, hogy a férjük nem áll ki mellettük, hanem engedi, hogy a „terror” folytatódjon.

Természetesen feleségek esetében éppen úgy lehet szó egészségtelen szülő-gyermek kapcsolatról a házasságkötés után, de most a fiú-anya kapcsolatot vizsgálom.

Fontos, hogy szeretetet és tiszteletet mutassunk egymás kibővült családja iránt, de nem olyan módon, hogy az a házasságunk rovására menjen.

Szüleinknek meg kell érteniük, hogy nem az ő kötelességük irányítani minket, házasságunkat. Szükségünk van a támogatásukra, tapasztalatukra, tanácsukra amikor kérjük azt, de kell tartaniuk minket és a magánéletünket is.

Mit tehetünk, amikor a tisztelet és a magánélet határát átlépik? Hagyjuk, hogy aláaknázzák a házastársunkkal való kapcsolatunkat, házasságunkat?

Természetesen nem. Érezted már úgy, hogy folyton versenyezned kell az anyósoddal házastársad figyelméért? A férjed szokott kifogásokat gyártani, amikkel mentegetni próbálja édesanyja negatív viselkedését? Gyakran van nézeteltérésed a férjeddel az édesanyja miatt? Megtettél mindent, hogy békességben élj az anyósoddal? Éreztetted vele folyamatosan, hogy szívesen látott vendég a házatokban és igyekeztél a legkedvesebb lenni vele? Ő ennek ellenére is ellenséges maradt veled szemben?

A férjek hasonló helyzetben hasonlóak így gondolkodni: „Az édesanyám egy felnőtt nő, aki egyedül hoz döntéseket. Nem tehetek arról mit érez a feleségemmel kapcsolatosan vagy hogyan viselkedik vele.”

Ilyenkor fontos, hogy ki tudjunk állni feleségünkért még akkor is, ha az édesanyánk bánik vele lekezelően.

Egy alkalom is túl sok, ha arról van szó, hogy az édesanyád negatívan beszél a házastársadról és a családodról.

Nem befolyásolhatjuk azt, hogy a szüleink hogyan viselkednek, de világos határokat szabhatunk nekik és mondhatjuk nekik, hogy azonnal álljanak le.

Ez a mi döntésünk. Évekbe telt mire rájöttem, hogy vannak rokonok, „barátok”, ismerősök, akik azon dolgoznak öntudatlanul vagy tudatosan, hogy rombolják a házastársunkkal való kapcsolatunkat és vannak olyanok, akik támogatnak minket. Eldöntöttem, hogy minden olyan emberrel, aki rombolni akarja akár öntudatlanul is a házastársammal való kapcsolatot, és a világos határ meghúzása mellett is folytatja ezt, megszakítom a kapcsolatot.

Ez az én döntésem. Amikor határokat húzol a szüleid számára, légy a lehető legtisztelettudóbb, de ugyanakkor beszélj világosan.

Tudom, hogy ezek nehéz beszélgetések, mert olyan emberekről van szó, akiket szeretünk és tisztelünk. Pontosan ezért nem hagyhatjuk, hogy a helyzet elmérgesedjen. Túl sok házaspár vált már el hasonló okok miatt.

Kedves férjek, legyen a feleségetek a legfontosabb nő a számotokra, és utána következzen az édesanyátok. Miért?

A feleséged nem akar versenyezni az édesanyáddal a szeretetedért, tiszteletedért és csodálatodért

Legyen nagyon jó kapcsolatod édesanyáddal és a feleségeddel is, de a feleséged legyen mindig az első. A feleségedet nyilvánvalóan máshogyan szereted, mint az édesanyádat. Éppen ezért lehet mindkettejükkel remek kapcsolatod, de mindig a feleséged szükségletei legyenek az elsők számodra. Ne legyen kivétel!

Ha világos határokat szabsz, idővel a szüleid is megértik, még akkor is, ha rámenősebbek.

Amikor megházasodunk, a szüleinkkel való kapcsolatunk átalakul.

Miután megházasodtunk, első helyen Isten kell legyen, második helyen a feleségünk, harmadik helyen a gyermekeink és negyedik helyen a szüleink. Ez az Isten által kijelölt rend a házasságra nézve. Ezt nem kötelező követni, de ha lázadunk ellene, a bonyodalmak borítékolhatók.

„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.” Mózes első könyve 2. rész 24. vers

Az egység alapvető követelmény a házasságban

Kettő nem lesz eggyé, amíg életük minden területén nem lesznek egységben. Az egység azt jelenti, hogy férj és feleség egy oldalon állnak, egy irányba tartanak lelki, érzelmi és szellemi értelemben.

Ez nem működik akkor, ha a férj úgy érzi a feleség akadálya annak, hogy szeretni és tisztelni tudja édesanyját.

Az édesanyánk volt az első nő, aki szeretettel fordult hozzánk, mindig is szeretni fog minket, de ő nem a feleségünk.

Megfogadtad a feleségednek, hogy szeretni, tisztelni, védelmezni fogod őt akár életed árán is. Ezt a szeretetet csak akkor élhetjük át, ha a szívünket teljesen kinyitjuk a házastársunk számára.

Tegyünk meg mindent, hogy a házastársunk maradjon életünk legfontosabb helyén és kifejezzük neki, milyen nagy ajándék a számunkra.

Bocsánatkérés és megbocsátás a házasságban!

Biztosan hallottad már te is a mondást: hibázni emberi dolog. Ez teljesen igaz. A hibát beismerni, érte felelősséget vállalni azáltal, hogy bocsánatot kérünk, már sokkal nehezebb. Nincs ez másként a házasságban sem. Amikor szándékosan vagy nem szándékosan megbántjuk a házastársunkat és nem vagyunk hajlandóak bocsánatot kérni tőle, a házastársunk úgy érezheti, hogy nem szeretjük, nem tiszteljük őt, egyszerűen nem fontos számunkra.

Hallottam már házasokat azért panaszkodni, mert a házastársuk általában nem ismeri be, hogy hibázott és nem kér bocsánatot.

Miért lehet ez? Előfordulhat, hogy a házastársunk nem szándékosan bánt meg minket, ezért nincs is tudatában annak, hogy fájdalmat okozott nekünk.

Mi a megoldás ilyenkor? Elmondhatjuk a házastársunknak, hogy a viselkedése milyen módon okozott fájdalmat nekünk. Itt tartózkodnunk kell a vádaskodástól, csak az érzelmeinkről beszéljünk.

A házastársad talán nem osztja meg veled egy titkát, mert nem tartja fontosnak, te pedig rájössz erre. Elmondhatod neki, hogy elhiszed ő nem tartotta fontosnak vagy nagy dolognak, de ettől még úgy érezted, hogy elárultak, félrevezettek.

Fontos megtanulnunk, hogy a nem szándékosan okozott fájdalom is fájdalom, ezért az is rombolhatja a házasságunkban az intimitást, ha nem nézünk szembe velük, nem kezeljük őket a megfelelő időben, később elmérgesedhetnek és válságba sodorhatják a házasságunkat.

Talán meglepő lesz a számodra, de a legtöbb válás okaként nem valami nagy sérelmet: mint az alkoholizmus, félrelépés, szerencsejáték, fizikai bántalmazás jelölik meg, hanem az évek folyamán felgyülemlett apró sérelmek, megoldatlan konfliktusok vezetnek a házasság felbomlásához.

Ha a házastársunk bocsánatot kér és megbánást tanúsít, akkor mi is legyünk tekintettel az érzéseire és bocsássunk meg neki.

Mi van akkor, ha a házastársam bocsánatot kér, de általában nem változtat a viselkedésén? – kérdezik sokan.

Ez egy nagyon nehéz helyzet, aminek a megoldásában két dolog segíthet: a határozott szeretet és a nehéz beszélgetések.

Mondjuk el a társunknak szeretetteljesen, de határozottan, hogy értékeljük a bocsánatkérést, de a tény, hogy nem tesz erőfeszítést a változás érdekében, csak még nagyobb fájdalmat okoz nekünk.

Amennyiben ez nem vezet eredményre, javaslom, hogy feltétlenül forduljatok lelkigondozóhoz, tanácsadóhoz. Vannak olyan dolgok, amikből egyedül nem fog kiszabadulni a házastársad: függőségek, ártalmas barátságok, szerencsejáték.

Ilyenkor nagyon fontos, hogy a józan házasfél biztosítsa a megfelelő segítséget a házastársa számára.

Azt is tudomásul kell vennünk, hogy vannak emberek, akik a bocsánatkérést gyengeségnek gondolják. Talán találkoztunk már a munkahelyünkön olyan vezetővel, aki hibázott, de sosem kért bocsánatot az alkalmazottjaitól, mert úgy gondolta, hogy az a gyengeség jele és rombolná a tekintélyét. Nos, vannak ilyen beállítottságú emberek a házasfelek között is.

A valóság az, hogy a bocsánatkérés a kommunikáció egészséges és erőteljes része, és az is ártalmas, ha egyoldalú a házasságban.

Ha a bocsánatkérés gondot okoz valamelyiketeknek, beszéljetek nyíltan arról, hogy milyen múltbeli tapasztalataitok vannak ezekkel kapcsolatosan. Hallgasd meg a házastársad tapasztalatait, majd oszd meg a tiedét is.

Ha a házastársad elzárkózik a nyílt beszélgetéstől, ideje felkeresnetek egy keresztény lelkigondozót, aki segít nektek vezetni a beszélgetéseteket.

Ugyanakkor, ne hagyd abba az imádkozást házastársadért. Isten veled van. Látja a sebzett szíved és szeretné helyreállítani a házastársadat is. Beszélgess nyíltan, határozottan, de a legszeretetteljesebb módon a házastársaddal és ne engedj a veszekedésbe bonyolódás kísértésének.

Isten szeret titeket és a javatokra tudja fordítani még a házasságotokban tapasztalt nehézségeket is. Tapasztalatból írom ezt. 😊  Ő szeretne átsegíteni benneteket ezen és békességet, megértést, örömet ajándékozni nektek. Ne adjátok fel!

Bankár és parazita hozzáállás a házasságban

Mindannyiunknak megvannak a maga nehézségei. Minden egyes ember a múltból hozott dolgaival lép be a házasságba.

Talán a szüleink helytelen nevelési módszerei által okozott sérülések, talán az előző kapcsolatainkból hozott bűntudat, sebek.

Egy ember sem visz teljesen „tiszta” lapot a házasságba. Sokan éppen ettől a helytelen indíttatástól fűtve „ugranak” bele a házasságba, mert azt gondolják, hogy a boldogító igen egy csapásra minden gondot megold.

Házasként szembe kell nézni azokkal a problémákkal, amiket a házastársad „csomagja” hoz be a házasságotokba és azokkal is, amiket a te „csomagod” okoz. Ezekre a problémákra megoldást kell találni.

Az viszont nem mindegy, hogy bankár vagy parazita módjára nézel szembe a problémákkal.

A bankár

A jó bankár úgy tekint a megtakarított összegére, mint amiben látja a lehetőséget, hogy valami naggyá nőjön.

Időt szán arra, hogy fejlődjön és a pénzből idővel valami csodálatos dolgot hozzon létre.

Évek, talán évtizedek szorgalmas munkája után látja igazán, hogy valóság lett az, amit az elején elképzelt.

Ha időközben egy rossz döntést hoz a befektetéseit illetően, vállalja érte a felelősséget és kész változtatni.

A parazita

Voltaképp az ellentéte a bankárnak. Neki is vannak vágyai, elképzelései, álmai és egy napon óriási összeghez jut. Több száz millió forinthoz.

Mit tesz? Nem figyel oda, hogy felelősségteljesen kezelje a pénzét, megtakarítson, befektessen. Azt gondolja ez az óriási összeg sosem fog elfogyni. Nem dolgozik semmit, sosem tesz a számlára csak felelőtlenül feléli a rajta levő pénzt.

Időközben bosszantja, hogy fogy a pénz a számlájáról, de kifogásokat keres megoldás helyett és azzal hitegeti magát, hogy így is van még elég pénze.

A végén természetesen elfogy minden pénze és mindenkit hibáztat, csak önmaga felelősségével nem hajlandó szembenézni.

Mit tesz az emberünk? Tisztességtelen hazugságokkal újabb nagy összeghez jut, ezúttal hitelből és mindent ugyanúgy csinál azt remélve, hogy egészen más kimenetele lesz a dolgoknak.

A parazita nem vállal felelősséget, nem keres megoldásokat, helyette kifogásokkal él és mindent, mindenkit hibáztat.

Ha ennél a mondatnál megálltál és önmagadban kirajzolódott a házastársad, mint hozzád legközelebb álló parazita körvonala, vajon parazita vagy bankár énedből fakadt ez? 😊

Képzeljük el, hogy a házasság, a házastárs egy kincsesláda. Sokan addig vesznek ki ebből a közös kincsesládából, amíg teljesen kiürül és ha ez megtörténik, akkor mindketten a másikra mutogatnak. Ő a hibás!

Majd elhitetik magukkal, hogy a rossz személlyel házasodtak össze (hiszen így nem kell a maguk felelősségével szembenézni) és a válás után ismét házasodnak abban a reményben, hogy minden más lesz.

A jó hír az, hogy parazitából lehet valaki jó bankár vagy jó kertész.

A házasságunk elején a parazita hozzáállás mintapéldánya voltam és emiatt nem tudtunk előre lépni a problémák megoldása felé.

Ma, mindketten a bankár hozzáállását tettük magunkévá, igyekszünk naponta tenni értéket a közös „számlánkra”, hogy Isten kegyelme által mindig legyen mit kivenni a számlánkról.

Nem véletlen, hogy Ádám és Éva egy kert közepén találtak egymásra a házasság szövetségében, hiszen ezzel azt akarta kifejezni nekik Isten, hogy a házasságuk kertészeivé, bankáraivá, felvigyázóivá is kell válniuk.

Miért fontos kifejezni házastársunk iránt érzett szeretetünket gyermekeink előtt?

Szülőként a legjobbat szeretnénk gyermekeinknek. Gyakran igyekszünk a széltől is óvni őket, egy idő után viszont be kell látnunk, hogy a gyermekeink számára kialakított „védőburok” nem tartható fenn túl sokáig, és ha túlzásba esünk, minden jószándékunk ellenére többet árthatunk, mint amit segítünk.

A nemiség, szexualitás kérdése különöse nehéz lehet a szülők számára. Mikor beszéljünk róla? Mennyit mondjunk? Ki mondja? Egyáltalán mondjunk-e bármit is? Úgyis megszerzik az információt maguktól is…

Ha szeretnénk tekintély lenni gyermekeink előtt az élet ezen fontos területén is, nem bújhatunk ki a kínosnak és nehéznek tűnő beszélgetések elől.

Ha mi nem, majd az iskolatársaik, a magazinok, a filmek, az okostelefon „oktatja” őket.

Mi a helyzet a házastársak érzelmeinek kifejezésével? Megcsókolhatják, megölelhetik egymást a szülők gyermekeik előtt?

A kérdésre úgy gondolom határozott IGEN a válasz.

  1. Azért, mert a gyermekeink ezáltal érezni fogják, hogy egy a házasságunk boldog, szeretetteljes és egészséges, ők pedig biztonságban fogják érezni magukat.

Azok az apró gesztusok, amelyekkel kifejezzük szeretetünket egymás iránt gyermekeink előtt, emlékezteti őket arra, hogy a szülők nemcsak szülők, hanem egymásnak házastársai is, akik szeretik egymást.

Egy kézszorításból, szeretetteljes simogatásból, ölelésből a gyermekeink veszik az üzenetet:

„Anya és apa szeretik egymást és ennek mi nagyon örülünk. Biztonságban vagyunk.”

Ha szeretnénk tekintély lenni a gyermekeink előtt ilyen területen is, akkor fejezzük ki egymás iránt őszinte szeretetünket.

  • Azért, mert a gyermekeink láthatják milyen az egészséges szeretet és ezáltal nem fogják őket félrevezetni azok az ellentétben álló képek, elképzelések, amikkel az Interneten, filmekben találkozhatnak.

A gyermekeinknek látniuk kell, hogy a házasság az egyetlen hely, ahol megélhető tisztán, őszintén és valóságosan a szerelem és az intimitás.

  • A gyermekeink látni fogják, hogy a házasság csodálatos és szórakoztató

Egy ölelés, egy cirógatás, egy csók világos bizonyíték a gyermekeink számára, hogy élvezzük a házasságunkat és szeretjük a házastársunkat. Ezt a gyermekek gyakran egy nagy vigyorral nyugtázzák.

Sajnos jó néhány olyan házaspárt is láttam már, akiknek a házasságuk válságban volt, de a gyermekeik előtt meg akarták játszani a „szerető párt”.

A gyermekeinket nem lehet becsapni. Megérzik a közöttük levő feszültséget. Azt is érzik, ha őszintén szeretjük egymást, azt is érzik, ha csak annak látszatát akarjuk kelteni bennük.

Egyre több szülő azzal magyarázza a válását, hogy a gyermekei érdekét tartotta szem előtt. Szomorúnak tartom viszont, hogy könnyedén megmenthető házasságokat adnak fel a felek úgy, hogy nem gondolnak arra mi lenne a gyermekeik igazi érdeke.

Mindketten mezítelenek voltak és nem szégyellték!

Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és lesznek egy testté.

Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége; de nem szégyellték magukat.

Mózes első könyve 24-25. vers

Ez a bibliai rész voltaképp arról a pillanatról szól, amikor Isten megteremtette a nőt a férfi számára, ugyanakkor még nem fertőzte meg őket a bűn. Gondoltál már arra, hogy a férfi és a nő egymásra találása, házassága, egybeolvadása az Édenkertben történt?

Ezért szoktam úgy gondolni a házasságra, mint az Éden öröksége. Az Éden szó jelentése: gyönyör.

Az Isten nemcsak megteremtette a férfit és a nőt és a házasságot (a keretet, amelyen belül egyesülhetnek), hanem egy olyan helyet is létrehozott, amely Ádám és Éva számára a gyönyör helye lehetett.

Fontos részlet az is, hogy Isten meztelenül állította Évát Ádám elé, Ádámot pedig Éva elé.

Ekkor még nem követtek el bűnt és nem szégyellték egymás előtt, hogy mezítelenek.

Miután elbuktak, úgy döntöttek, hogy többé nem akarnak mezítelenek lenni egymás előtt, mert a szégyen dominált.

Fontos jelképpel találkozhatunk itt. A nemiszerveknél a legkülönbözőbb a férfi és a nő és ott a legérzékenyebbek is.

Ameddig tisztaságban éljük meg a házasságunkat, nem okoz gondot feltárni társunk előtt a különbözőségeinket anélkül, hogy szégyent vagy félelmet éreznénk.

Az életetek és házasságotok legérzékenyebb pontjairól is tudtok beszélgetni minden félelem nélkül.

Amikor bűnt követtek el egymással szemben, megsebzitek egymást, azonnal elveszik az egymás iránti bizalom.

Ekkor fogjátok elrejteni társatok elől azokat a dolgaitokat, amelyek különböznek a társatoktól és azokat a területeket, amelyek a legérzékenyebbek.

Ha szavainkkal bántjuk, folyamatosan megsebezzük társunkat, a társunk magába fog zárkózni és a szívét „el fogja rejteni” előlünk.

Mivel a társunk bizalma megrendül, el fog zárkózni előlünk, nem lesznek igazán tartalmas, mély beszélgetéseink és nem lesz intimitás többé a házasságunkban.

Ez a folyamat visszafordítható. Lehet komolyan venni Isten mezítelenségről szóló rendelését, bocsánatot lehet kérni a sérelmekért, lehet változtatni és idővel, a gyógyulási folyamat részeként, a házastársunk ismét meg fog nyílni és meg fog osztani olyan dolgokat velünk, amiket már jó ideje nem osztott meg velünk.

Elég nehéz a szívünket megosztani valakivel, aki nem hajlandó felelősséget vállalni a viselkedéséért.

Ha viszont felelősséget vállalunk a viselkedésünkért, újra „mezítelenek” lehetünk egymás előtt mindenféle szégyenérzet nélkül.

Amikor a „fügefa levelek” lehullnak rólunk, megmutatjuk magunkat teljes valónkban mentális, érzelmi, lelki, és fizikai értelemben-és nem lesz szégyenérzet bennünk.

Ez szükséges ahhoz, hogy a házasságunkban igazi intimitás jöjjön létre.