Amikor a személyiségfejlődés a házasságod rovására megy!

Napjainkban nagyon divatos lett a pozitív gondolkodást, önfejlesztést reklámozó oldalak posztjait megosztani, ezzel kapcsolatos könyveket vásárolni, gondolatokat magunkévá tenni.

Egy ideje már figyelem az ezzel kapcsolatos trendeket és úgy látom, hogy keresztény körökben is bőven „szedi” áldozatait a „valósítsd meg önmagad” életfilozófia.

Úgy írok erről a témáról, mint aki életem egy bizonyos szakaszán magam is belemerültem az önfejlesztés és a pozitív gondolkodás témakörébe és láttam, hogy milyen veszélyeket rejteget ez a házasságokat illetően. (is).

A személyiségfejlődés tele van az énünkkel kapcsolatos felhívásokkal:

Szánj több időt önmagadra! (Mintha nem az lenne a problémáink fő gyökere, hogy önzőek vagyunk), legyen én időd, edzd magad, olvasás által műveld magad, rakd rendbe a múltbeli dolgaidat, írj naplót, étkezz tudatosan, legyenek céljaid, dolgozz keményen, építsd a kapcsolataidat, dolgozz nagyon keményen.

A legtöbb „áldozat” készségesen hallgatja a személyiségfejlődés mentorait, szakembereit, de mégis azt tapasztalja, hogy semmit sem halad az általa hőn áhított sikeres élet felé. A törekvések ellenére, magányosabbnak érzik magukat a személyiségfejlődés istenítése közben az emberek, mint azelőtt.

Az Isten üzenete egészen más. Azt mondja, hogy tagadjuk meg önmagunkat, ejtsünk foglyul minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre, teremjünk gyümölcsöt, osszuk meg bizonyságtételünket másokkal, engedjük el a haragot és újuljunk meg a gondolkodásunkat illetően.

Ha figyelsz, a közösségi média felületein is láthatod sok keresztény ember idővonalán ezt a kettősséget. Egy bibliai idézet itt, egy személyiségfejlődéssel kapcsolatos ego pumpáló tanítás amott.

Hogyan tudnánk feloldani magunkban ezt a kettősséget? Hogyan tagadhatnánk meg magunkat, ha közben folyton önmagunkra kell fókuszálni?
Salamon, a valaha élt legbölcsebb ember és király, a Prédikátor könyvében segítségünkre siet:

Minden olyan próbálkozásunk, amely arra irányul, hogy mi fejlesszük saját magunkat, mi húzzuk ki a bajból, elveszettségből magunkat, mi valósítsuk meg önmagunkat, hiábavaló erőlködés.

Amellett, hogy hiábavaló erőlködés, veszélyeket is rejteget.

A személyiségfejlődés diktálta irány miatt felemészthetjük önmagunkat.

Nem kell nagyon sokat kutatnunk, hogy emberek ezreinek a történetével szembesüljünk, akik a személyiségfejlődés oltárán feláldozták családjukat, hivatásukat, értékrendjüket azért, hogy „sikeresek” legyenek.

Igen, találni fogsz olyan embereket, akik az ego mániájuknak köszönhetően nagyon meggazdagodtak, de közben tönkrement a házasságuk, Istennel való kapcsolatuk. Sikernek mondható ez? Az én szememben nem!

Ha az önző gondolkodást és életmódot részesítjük előnyben, számolnunk kell vele, hogy a végén egyedül maradunk. Akkor aztán annyi „énidőnk” lesz, amennyit csak szeretnénk és éppen ez lesz a legnagyobb problémánk.

Olyan esetekről is tudok, ahol a személyiségfejlődést annyira komolyan vették egyes emberek, hogy nem aludtak eleget, nem szántak időt a pihenésre, és pszichiátrián kötöttek ki.

A személyiségfejlődés diktálta irány miatt, a házastársunkat is „ellenségként” kezelhetjük.

Talán nem ismeretlenek a következő mondatok, gondolatok:

„Ha a házastársam jobban támogatna, biztosan előrébb lennék, ha a házastársam többet segítene a háztartásban, a gyerekekkel kapcsolatosan, több énidőm lenne. Eljárnék a konditerembe, de egyszerűen nincs időm rá.”

Ha teret adunk az ezekhez hasonló gondolatoknak és tápláljuk is azokat, egy napon arra fogunk ébredni, hogy gyűlöljük a házastársunkat és őt hibáztatjuk azért, mert nem vagyunk „sikeresek”.

Isten felelős lényeknek teremtett minket, ami azt jelenti, hogy önálló döntéseket hozhatunk. Ezért semmiképpen sem nevezhető érett viselkedésnek az, ha a házastársunkra vagy a környezetünkre hárítjuk a felelősséget saját döntéseinkért.

Végül, a legfájdalmasabb, hogy Isten háttérbe szorul az önmagunk körül forgolódás miatt.

Ha időt is szakítunk a csendességre Istennel, egy idő után azt fogjuk észrevenni, hogy folyton azon agyalunk: mi az amit Isten tehet értünk a siker felé vezető utunkon?

Istent is kezdjük úgy szemlélni, mint egy jó motivációs trénert és nem úgy, mint a mindenség Urát és a Megváltónkat.

Manapság vannak bőven személyiségfejlődés és pozitív gondolkodás orientált kereszténynek csúfolt könyvek: Joel Osteen, Joyce Meyer, Benny Hinn stb. Ők majd kioktatnak, hogy miként lehetsz önmagad legjobb verziója, hogyan lehet gusztustalanul sok pénzed, luxus autód és akár magángéped is Jézus Krisztus nevében.

Jézus Krisztus mondta: Aki meg akarja tartani életét, elveszti azt. Aki pedig elveszti az életét (önmegtagadás és Krisztus iránti engedelmesség) által, az megtartja (megmenti) azt.

Vannak hasznos dolgok, amikre bátorítalak, hogy házastársaddal együtt gyakoroljátok. Mozgás, olvasás, Istennek tetsző célokért munkálkodás stb, de sosem feledjétek el, hogy Isten, a nagybetűs szeretet nélkül, minden erőfeszítésünk hiábavaló. Döntsünk hát, hogy egy önfejlesztő guru tanácsai szerint élünk, vagy Isten útmutatása szerint. Az egyetlen igazi személyiségfejlődés a Szentlélek által történhet meg egy ember életében.

Feltétel nélküli szeretni? Lehetséges!

Olyan időket élünk, ahol az Istentől kapott szeretet ajándékát a közvélekedés „átgyúrta” valamiféle érzéssé, ami gyakran kéjvággyal párosul. Sőt, sokan éppen emiatt a kéjvágyat tévesztik össze a szeretettel, szerelemmel. Csoda hát, hogy a statisztikák szerint minden második házasság vége válás lesz? Milyen vége lehetne egy olyan házasságnak, amely az érzelmek bizonytalan talajára épült és nem az elköteleződés sziklájára? Manapság gyakran hallani „szerelem első látásra” történeteket, és villámgyors szakításokról, hiszen amit szerelemnek hittek, az voltaképp szexuális ösztön volt csupán.

Ha végre mi, keresztények visszatérünk az Istentől kapott igazsághoz a szeretetet, szerelmet, házasságot illetően, máris meg fog változni a házasság-válás siralmas statisztikája és sokkal szilárdabb házasságban fogunk élni.

Lehet bármilyen nézeteltérésetek, ameddig a szeretetteljes elköteleződésetek egymást iránt, nagyobb a nézeteltéréseiteknél.

Isten előtt a szeretet és az elköteleződés elválaszthatatlanok. Ha azt mondod valakinek, hogy „szeretlek”, nemcsak a pillanatnyi érzéseidről teszel tanúbizonyságot, hanem azt is kifejezed a házastársad számára, hogy elfogadod őt az erősségeivel és gyengeségeivel együtt és ugyanezt kéred a házastársadtól is. Megígéred, hogy ott leszel mellette akkor is, amikor a szereteted erős érzelmekben megnyilvánul, de akkor is mellette maradsz, amikor a szereteted elköteleződés lesz és minimálisan fog megnyilvánulni érzelmeidben.

Ezáltal megértjük, hogy a szeretetünk az egy feltétel nélküli elköteleződésen, döntésen alapszik. Ha ezt az igazságot megértenénk és gyakorolnánk, meggyőződésem, hogy nem hűlnének ki az érzelmeink, hanem egyre jobban izzanának. Isten szeretete határtalan, feltétel nélküli az Ő gyermekei iránt.

Az igazi szeretet egy tudatos döntést jelent, hogy a jövőben önzetlenül a házastársam szükségleteit a sajátom elé fogom helyezni. A házasságodnak esélye sincs, ha nem ilyen elköteleződésre épül. Talán úgy házasodtál meg, hogy a külső vonásai a jövendőbeli házastársadnak fontosabbak voltak számodra, mint a belső vonásai. Legyen egy bizonyos magassága, derékbősége, mellbősége, súlya, szem színe, haj színe, mosolya, sportossága stb., Még ha olyan kiváltságos vagy, mint Ádám vagy Éva, hogy a világ legszebb férfi vagy nő egyede lett a házastársad, a házasságban rá fogsz döbbenni, hogy mennyire keveset nyom a latba a külső, sőt arra is, hogy az idő nem szebbé, fiatalabbá tesz téged vagy a házastársadat. Ha nem feltétel nélküli elköteleződésre építitek a házasságotokat, előbb-utóbb zátonyra fogtok futni. Kinek a felelőssége lesz, hogy rossz alapra építkeztetek? Ádámé? Éváé? Esetleg Istené?

Ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy semmilyen körülmények között a válás nem jöhet szóba. A Biblia beszél arról, hogy milyen körülmények között lehet a válás létjogosultságáról beszélni. Vannak olyan extrém esetek (folyamatos hűtlenség, fizikai bántalmazás, súlyos szenvedélybetegségek), amik lehetetlenné teszik azt, hogy házastársunkkal egy fedél alatt éljünk szövetségben, de ilyen esetben is felhívja Isten a figyelmünket, hogy szeretnünk kell a házastársunkat, tudatosan döntenünk kell arról, hogy megbocsátjuk a nekünk okozott sérelmeket és nem utolsó sorban tudomásul kell venni, hogy a házasság szövetsége a házastársunkhoz köt, amíg életben van. Az újraházasodás tehát semmiképpen nem jöhet szóba. Természetesen együtt érzek minden olyan emberrel, aki sokat szenvedett a házasságában, de az együttérzés nem ok arra, hogy miatta Isten beszédét semmissé tegyük.

Akár komolyan vettük a házassági fogadalmunkat, akár nem, Isten komolyan vette azt. Mellesleg nem egy esetet tudok, ahol a házastársak problémái rendeződtek idővel, és újra vissza tudtak térni mindketten a házasság szövetségébe.

A legtöbb válás napjainkban nem ilyen extrém dolgok miatt következik be, hanem a miatt, mert a felek nem értik vagy nem akarják érteni mit is jelent Isten szerint a szeretet és az elköteleződés.

Menyegzőkön, fogadalomtételként van, hogy a következő Bibliai szakaszt szoktuk olvasni:

De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem.  Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ez után is, hogy csak a halál választ el engem tőled!

Ruth könyve 1. fejezet 16-17. vers

Jóllehet ez a gyönyörű szakasz nem a házasság kontextusában hangzott el, de szépen példázza, hogy milyen elkötelezettség szükséges egy egészséges házassághoz, egészséges kapcsolathoz.

Isten szeretné, ha a ti elkötelezett, önzetlen, hűséges szeretetetek által erőteljes hatással legyen az eljövendő generációkra is. Gyerekeitekre, unokáitokra stb.

Már csak egy kérdés maradt: elfogadjuk a szeretet alantas megközelítését, amit a világ sugall? A világ szerint a másik embert csak addig kell szeretni, amíg ad nekünk valamit. Ameddig jó beszélgetőpartner, ameddig vonzó és érzéki fizikai megjelenéssel bír, ameddig megad nekünk mindent, amit csak elképzeltünk. Amikor viszont nem azt adja, amit mi elvárunk, vagy éppen már meguntuk, akkor eldobhatjuk, mint egy kifacsart citromot.

A második lehetőség, hogy elfogadjuk azt, amit Isten mond a szeretetről, hűségről, elköteleződésről és Isten áldása lesz életünkön, családunkon, az eljövendő generációkon még akkor is, ha sok nehézséggel kell szembenéznünk.

Harmadik lehetőség nincs.

Segítség! Elveszítettük a gyermekünket!

A legszörnyűbb tragédiák egyike, amikor a szülők, házasfelek elveszítik gyermeküket. Sok házasság hullott már szét azért, mert a gyász olyan mélyen befészkelte magát a házasfelek közé, hogy a házasság összeroppant a súlya alatt.

Hallottam egy aranyos házaspárról, akik három aranyos gyermeket neveltek. Egy napon az apuka maradt otthon a gyerekekkel, és miközben a lakásban kicserélte a legkisebb gyermek pelusát, a kislányának „nyoma veszett”.

Rövid idő múlva az apuka a medence vizében lebegve találta meg a kislányát, próbálta újraéleszteni, de a kórházba érve már csak gépekre tudták kötni, később pedig a szülők kérésére lekapcsolták a gépekről, és szembe kellett nézniük a ténnyel, hogy a szeretett kislányuk meghalt.

Ez a házaspár tökéletes példája annak, hogy Istenben vetett hittel és egymáshoz ragaszkodással hogyan lehet átvészelni egy ilyen sötét időszakot.

Úgy gondolom nem meglepő, hogy az érintett édesapa újra és újra lejátszotta magában a tragikus eseményt és folyamatosan marcangolta önmagát. Azon gondolkodott, hogy mit kellett volna máshogy tennie, hogy ne következzen be a szörnyű tragédia, majd amiatt gyötrődött, hogy már nem forgathatja vissza az időt, hogy helyesen cselekedjen.

Sok házaspár ilyen helyzetben a fájdalmának és keserűségének úgy adott volna hangot, hogy a házastársát hibáztatja.

Ez egy olyan csapda, amibe a fent említett pár nem sétált bele. A feleség megsimogatta a férje vállát és azt mondta neki:

„Drágám! Ismerlek! Csodálatos apa voltál és vagy most is. Nem a te hibád, ami történt. Szeretlek és ma is nagyszerű apának tartalak. Kérlek ne vádold tovább önmagad!”

Ez egy döntő pillanat volt, ami után a házaspár kapcsolata még inkább szilárdabb lett. Ne engedjétek tehát, hogy a fájdalom és keserűség éket verjen közétek, majd egymás ellen harcoljatok ahelyett, hogy együtt vészelnétek át a nehéz időszakot. Ez a pár az Istenben vetett hitbe kapaszkodott, tudva, hogy egy napon majd viszont látják lányukat az Isten országában.

Ez a pár ma is tovább fejlődik az egymás és Isten iránti elköteleződésben, szeretetben. Sok embernek, házaspárnak követendő példává vált az életük.

Másodszor fontos, hogy ne egyedül akarjatok megbirkózni a veszteséggel.        

Még ha tudjátok, hiszitek, hogy gyermeketek a mennyben van, és egy nap találkozni fogtok vele, akkor is mély sebet okozott a lelketekben a tőle való elválás. Vegyétek igénybe lelkigondozó segítségét és találjatok egy támogató közösséget.

Harmadszor, ne ítéld el a házastársad azért, mert ő nem úgy éli meg a gyászt, mint te.

Vannak emberek, akik zokognak, így adják ki magukból a gyász okozta fájdalmat és feszültséget. Ilyenkor a legrosszabb, amit tehetünk, hogy zavarunkban próbáljuk „vigasztalni” őket. Sokkal jobb, ha engedjük sírjanak és éreztetjük velük, hogy mellettük vagyunk, támogatjuk őket.

Vannak olyan emberek, akik nem tudnak sírni, és nem is ez a módja náluk a feszültség kieresztésének.

Vannak, akik kiírják magukból a fájdalmat, vagy egyszerűen időre van szükségük, csendre ahhoz, hogy eljuthassanak a sírás szakaszába, ahol megkönnyebbülnek. Ha te zokogtál a gyermeketek elvesztésénél, a házastársad pedig egy könnyet sem ejtett, hidd el, hogy nem azért történt, mert ő érzéketlen és nem fájt neki ugyanúgy a veszteség.

A gyász olyan, mint az ujjlenyomat. Nincs két ember, akik teljesen azonosan élik meg azt. Támogassátok tehát egymást, támaszkodjatok egymásra, együtt nézzetek szembe a veszteség fájdalmával.

Olyan házaspárról is hallottam, akik egy betegség miatt veszítették el kétéves gyermeküket, de évek múltán örökbe fogadtak két gyermeket, és újra megtelt a házuk nevetéssel.

Érthető, ha a szívedben egy mély seb van jelenleg, de hidd el találhatsz még a jövőben okot az örömre. Ne hidd el, hogy rád már semmiféle öröm nem vár az életben.

Ami a legfontosabb: emlékezzetek rá, hogy Krisztus halála és feltámadása óta a halál csak ideiglenes dolog, az öröm pedig végtelen lesz az örökkévalóságban.

SEGÍTSÉG! A HÁZASTÁRSAM NEM ELKÖTELEZETT KERESZTÉNY!

Isten, a Bibliában világosan kijelenti a számunkra, hogy elkötelezett keresztényként nem leszünk boldogok, ha egy olyan embert választunk házastársunknak, aki nem ismeri Istent. Ezt azért mondja Isten, mert a javunkat akarja. Tudom, hogy a szerelem ezt sok ember életében felülírta és túl sok olyan házaspárt ismerek, akik keservesen megbánták, hogy annak idején megalkudtak és nem akartak engedelmeskedni Isten szavának.

Előfordul azonban olyan, hogy az egyik fél elkötelezett keresztény lesz, a házastársa pedig nem. Ilyen esetben, ha a nem keresztény partner válóóknak tekinti a házastársa elköteleződését Isten felé, akkor a keresztény házasfélnek tudomásul kell vennie, ha a házastársa el akarja hagyni.

Ha viszont a nem keresztény fél folytatni szeretné a házasságot, a keresztény semmiképpen ne váljon el.

Mit tehetünk egy ilyen nehéz helyzetben?

Nézzük mit üzen nekünk Isten szava:

„A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamelyik hívő férfinek hitetlen felesége van, aki együtt akar vele élni, a férj ne váljon el tőle!

Ha valamelyik hívő asszonynak hitetlen férje van, aki együtt akar vele élni, az asszony ne váljon el tőle!

Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, és a hitetlen feleség meg van szentelve hívő férje által. Ha nem így lenne, akkor a közös gyermekeik nem tartoznának Isten népéhez, így azonban ezek a gyermekek is szentek.

Ha azonban a hitetlen férj, vagy feleség el akar válni hívő házastársától, ám váljon el! Ilyen esetben a hívő férj, vagy a hívő feleség nincs hozzákötve hitetlen házastársához, hanem szabad. Isten azonban arra hívott el benneteket, hogy egymással békességben éljetek.

Te hívő feleség, talán még megmentheted a hitetlen férjedet! Te hívő férj, talán még megmentheted a hitetlen feleségedet! Mindenki továbbra is élje úgy az életét, ahogyan Isten azt megadta a számára. Vagyis éljen úgy, ahogyan akkor élt, amikor Isten megszólította. Így rendelkezem az összes gyülekezetben.”

Korinthusiakhoz írt első levél 7. rész 12-16. vers

Az idézet bibliai szakaszból kiindulva, íme néhány alapelv, amelyek segítségünkre lehetnek.

Mindenekelőtt keresd a békességet!

Az nem rajtunk múlik a házastársunk támad-e minket vagy veszekedni akar-e velünk, de az igenis rajtunk múlik, hogy „felvesszük-e a kesztyűt”.

Ne használjuk a bűntudatkeltést, manipulálást, követelőzést azért, hogy a házastársunkat meggyőzzük az igazunkról.

Törekedj arra, hogy a házasságban felmerülő problémákat megoldd és ne létrehozd őket.

Oszd meg a hitedet a cselekedeteiddel, életviteleddel elsősorban!

Legerőteljesebb prédikációk nem a szószékről hangzanak el, hanem hétköznapi emberek Istent dicsőítő cselekedetei által.

Talán a házastársad egyáltalán nem akar hallani a hitedről, de a cselekedeteid által annyira vonzóvá teheted számára a keresztény életet, hogy idővel nyitottá válik.

Még ha a házastársad sosem fogadná el Krisztust, mint életének irányítóját, a keresztény életviteled által sokkal több örömet és békességet adsz a családodnak a személyes példád által. Ezen felül a gyerekeid is láthatják azt, hogy a keresztény életmód Isten kegyelmében és szeretetében járást jelent.

Ne próbáld megváltoztatni a házastársadat. Csak szeresdő őt, a többit bízd Istenre.

A szeretet türelmes és gyengéd. (1 Korintus 13) Isten nem fog téged felelősségre vonni azokért a helytelen döntésekért, amiket a házastársad hozott, de felelősségre fog vonni azzal kapcsolatosan, hogy miként fejezted ki iránta a szereteted. A szeretet az az eszköz, amit Isten használ arra, hogy átformálja életünket. Mi is szeressünk csupán és felejtsük el a társunk megváltoztatására irányuló törekvéseket.

Imádkozz rendszeresen és ne felejtsd el: Isten szeret téged és a házastársadat is.

Az imádság egy erőteljes eszköz. Néha Isten a körülményeinket változtatja meg az imádság hatására, máskor pedig a hozzáállásunkat formálja az adott körülményekkel kapcsolatosan.

Imádkozz a házastársadért naponta, hogy az ő életét is megérintse Isten és ő is átadja magát Neki.

Imádkozz és Isten erőt, kegyelmet, bátorítást fog adni neked azokon an a napokon amikor egyedül fogod érezni magad a házasságodban. Istentől kérj erőt, hogy önzetlenül szeresd a házastársad.

Isten megígérte, hogy Szentlelke által veled lesz és sosem hagy magadra.

Amikor az anyaság a házasságod rovására megy!

Úgy gondolom az anyaság egy csodálatos dolog. A média és a különböző feminista mozgalmak az anyaságot valamiféle szörnyűséges és alantas dolognak igyekszik bemutatni, ami lealacsonyító egy nő számára. Ne csodálkozzunk hát, hogy a magyar társadalomban sokkal több kutyát gondoznak a hölgyek, mint ahány gyereket vállalnak.

Az viszont valóban igaz, hogy az anyaság áldása és öröme kihívásokat is tartogat egy házas nő számára. Az egyik ilyen kihívás az, hogy miként lehet valaki jó anya ugyanakkor jó feleség is?

Felmérést végeztek anyukák körében arról, hogy mi a legnagyobb kihívás, amivel küszködnek és a többség a helyes egyensúly megtalálását jelölte meg a feleség és az anya szerep között.

Át tudom érezni az anyukák küzdelmét, mert mi is három gyermeket nevelünk, ebből két gyermekünk öt év alatti. A gyermekek rengeteg figyelmet és energiát emésztenek fel a mindennapokban. Eközben oda kellene figyelni arra, hogy a háztartásban adódó feladatokat is elvégezzük sok anyuka emellett dolgozik a házasságot pedig még nem is említettem.

Logikusnak tűnhet azt gondolni, amit az anyukák egy nagy százaléka gondol ilyen helyzetben. „A férjem felnőtt ember, a gyerekeim pedig gondoskodásra szorulnak. Gondoskodnom kell a gyerekeimről, oda kell figyelnem rájuk, tanítanom kell őket stb.  Most az a fontos, hogy a gyerekeinknek mindent megadjunk amire szükségünk van ahhoz, hogy kiegyensúlyozott felnőttekké váljanak. A házasságunkon még lesz idő dolgozni, ha a gyerekek elhagyják a családi fészket.”

Teljesen érthető számomra, hogy sok anyuka magáévá teszi ezt a társadalom által is sulykolt gondolkodást. Mégis óvatosságra intek minden egyes anyukát, mert tudom, hogy rengeteg házasságot döntött romba ez az életfelfogás. Még több házasságot pedig kiüresített a lényeges dolgoktól és a szülők a „gyerekek kedvéért” maradtak együtt, majd a gyerekek „kirepülésével” elváltak.

Ha te is helyet adtál a fent említett gondolkodásmódnak, nem hibáztatlak és nem is ítéllek el. Nyilvánvalóan azért tetted, hogy a sok teendőd között tudj a „felszínen” maradni. A gyermekeinknek mindannyian szeretnénk a legjobbat biztosítani, ami csak tőlünk telik. Viszont meg kell értened, hogy a házasságot nem tehetjük „robot pilóta” üzemmódba addig, amíg a gyerekek felnőnek.

A házasságnak elsőbbséget kell élvezni még a gyermeknevelés időszakában is. Ez pedig nem azt jelenti, hogy az anyuka a férjének második anyukájává válunk, hanem azt, hogy továbbra is az a nő lesz a számára, akire kimondta, hogy szeretni fogja haláláig és vele megelégszik.

Ez azt jelenti, hogy időt kell töltenünk a házastársunkkal kettesben is. Tudom, hogy a sok teendő miatt kevés idő marad az anyukának, de az igazság az, hogy ami, aki fontos arra találunk időt.

Volt idő, amikor a feleségemmel csak a gyermekeink lefekvése után tudtunk időt szánni egymásra, és 11 órától éjjel 1, 2-ig beszélgettünk, építettük a kapcsolatunkat.

Ha nem döntjük el, hogy a házastársunkkal időt tölteni elsődleges fontosságú, a gyerek, gyerekek körüli teendők és egyéb dolgok, észrevétlenül fel fogják emészteni minden időnket.

Kifejezetten jó dolog, ha a gyermekeink látják, hogy küzdünk az együtt töltött időnkért, mert abból megtanulják, hogyan működik jól egy házasság.

Ha nem szánunk időt egymásra, azzal a gyermekeinknek azt üzenjük, hogy ők a világunk középpontjai a házasságunk pedig nem fontos.

Ha viszont szeretnénk a gyermekeinknek megtanítani, hogy a házasság értékes, rendszeresen fektetünk a házasságunkba.

Egyszerű egy édesanyának a gyermekei felé fordulni teljesen, egy férjnek pedig a munkába temetkeznie. Ilyenkor viszont a felek elkezdik vádolni egymást. A férj nem értékeli a feleség otthon végzett munkáját, mert érzi, hogy a felesége elfordult tőle valójában. A feleség pedig a férjet hibáztatja azért, mert sokat dolgozik és nem a családjával töltött időt helyezi előtérbe.

Tudok egy olyan házaspárról, akik nagyon közel kerültek a váláshoz emiatt. Majd egy gyülekezeti alkalmon felismerték a negatív mintát, amit követtek.

Elismerték ezt és vádaskodás helyett bocsánatot kértek egymástól. Őszintén meghallgatták egymást anélkül, hogy egymás szavába vágjanak és közösen megtervezték hogyan szeretnének élni a jövőben.

Jelentkeztek egy házassággal kapcsolatos tanfolyamra, és megfogadták, hogy minden második hónapban egyszer „randizni” mennek. Nem voltak gazdagok, de rájöttek, hogy egy ilyen „randi” kis költségvetésből is kivitelezhető.

Leültek a gyermekeikkel is, hogy elmagyarázzák nekik, mostantól több időt fognak kettesben tölteni, hogy a házasságukat építsék. Ezután minden egyes napon, apró lépésekkel ugyan, de a dolgok pozitív irányt vettek.

A feleség könnyekkel a szemében számolt be arról, hogy jobban szereti a férjét, mint valaha.

Onnantól Istenre kezdték alapozni házasságukat és a családjuk úgy működött a továbbiakban, ahogyan azt Isten elképzelte amikor létrehozta a házasság szövetségét.

Egy ilyen családban a gyerekek is biztonságban vannak, mert tudják, hogy a szüleik szeretik egymást és harcolnak a házasságukért.

A jó hír az, kedves anyukák, hogy Isten segítségével lehet egy nő „jó anya” és „jó feleség” is.

Amennyiben szeretnél több időt tölteni házastársaddal, jelentkezz párkapcsolati tanfolyamunkra !

Apró dolgokból nagy konfliktus!

Egy házasságban, főleg az összecsiszolódás ideje alatt (de később is), adódhatnak konfliktusok a felek között. Ilyenkor általában vigyázunk arra, hogy a nagyobb dolgok miatt ne legyen nézeteltérés közöttünk, de a sok apróság miatt komoly konfliktusaink lehetnek.

A lista szinte végtelen, csak gondolatindítónak szeretnék megemlíteni néhány dolgot. Ezek apróságnak tűnhetnek, de rendszeres konfliktusok és sérelmek forrásai lehetnek.

Hogyan töltsük a szabadidőnket?

Nagyon jó dolog, ha szeretjük egymást és a házasság szövetségébe léptünk egymással, viszont különböző háttérből jövünk, különböző szeretetnyelvünk van és különböző módon kapcsolódunk ki.

Vannak emberek, akik önkéntes munkát végeznek, mások sportolnak szabadidejükben, mások videójátékoznak, sétálnak vagy műsorokat néznek a televízióban vagy a számítógépen.

Házasságunk első éveiben ez közöttünk is konfliktus forrása volt. Mi a megoldás? Beszéljünk róla. Ismerjük meg a házastársunk álláspontját és igyekezzünk egyességre jutni. Találjunk közös szabadidős elfoglaltságot is, de alkalomadtán legyünk partnerek abban is, hogy a házastársunk tudja gyakorolni azt a kedvtelését, amit szeret.

Hiába duzzogsz azért, mert a férjed minden szombaton focizni megy a barátaival, ha ő nem tud arról, hogy ez zavar téged. Amennyire rajtunk áll, igyekezzünk békében élni mindenkivel. (Főleg a házastársunkkal).

Hogyan fejezzük ki a szeretetünket egymás felé?

Képzelj el egy férjet, aki olyan családból jön, ahol nem mondták a családtagok egymásnak szinte sosem, hogy: „Szeretlek”, tehát nem volt szokás az érzelmeknek direkt kifejezésre juttatása. A férj családjában az ölelkezés nem volt bevett szokás. Legfeljebb születésnapokon, ünnepeken puszilták meg egymást a családtagok és ezzel egy évre ki volt merítve a testi érintés témaköre.

Képzeld el azt, hogy ez a férj olyan környezetben nőtt fel, ahol a szülők úgy gondolták kritikával ösztönözhetik leginkább a gyerekeket, és sosem dicsérik őket, hogy el ne bízzák magukat.

Majd képzeld el, hogy ez a férfi beleszeret egy lányba, majd a házasság szövetségébe lépnek.

A lány viszont olyan családban nőtt fel, ahol az ölelés, a testi érintés, az elismerő szavak, az érzelmek direkt kifejezése mindennaposok voltak.

Mi lesz akkor, ha ez a két ember házastásként igyekszik összecsiszolódni?

Kommunikáció nélkül konfliktus.

A feleség egy ideig várni fogja azt, hogy a férje becézze, simogassa, gyakran ölelje, dicsérje. Mit fog tenni a férj? Semmit! 😊

Ezután a feleség valószínűleg átveszi a kezdeményezést, elkezd ő úgy viselkedni a férjével szemben, ahogyan szeretné, ha a férje viselkedne vele.

Mi lesz ebből kommunikáció nélkül? A férj teherként fogja megélni a feleségének közeledését és még jobban vissza fog húzódni. Ebből pedig néhány év múlva felgyülemlett sérelmek lesznek, majd pedig válság, esetleg válás.

Kommunikáljunk tehát! Tudjunk meg többet arról, hogy házastársunk milyen családból jön, mi a szeretetnyelve, hogyan szeretné, ha kifejeznénk a szeretetünket felé, és mi is tudassuk vele ezeket a dolgokat.

Ezzel sok kellemetlenségtől óvhatjuk meg házastársunkat és önmagunkat is.

Mosogatás

Viccesnek és banálisnak tűnhet, de elég sok konfliktus forrása lehet egy ilyen apróság is. Milyen mosószert használjunk? Környezetkímélő hatóanyagot tartalmazót? Habzót vagy nem habzót? Hányszor mossunk el egy tányért mielőtt tisztának nyilvánítjuk azt? Kétszer vagy háromszor öblítsük le? 😊

Ha mosogatógépünk van, milyen sorrendben pakoljuk be az edényeket? Milyen időközönként mosogassunk? Vannak olyan emberek, akiket már egy mosogatásra váró tányér is zavar, olyanok is akadnak, akiket nem zavar, ha várni kell 2-3 napot amíg megtelik a mosogatógép.

Mi segíthet az ilyen helyzetekben? A kommunikáció!

Hogyan hajtogassuk össze a ruhákat?

Mi férfiak általában sehogy sem hajtogatjuk őket, inkább „hajítgatjuk” őket a lakás különböző pontjaira. Természetesen tisztelet a kivételnek. 😊

Ha valaki férfiként úgy ismeri magát, mint aki pedáns, vasalni, hajtogatni megtanult, azt is érheti meglepetés.

Először is, ha a feleség azt látta a szülei házasságában, hogy a vasalás és a ruha összehajtogatása a feleség feladata, sértve érezheti magát, ha mi „belekontárkodunk” a teendőibe.

Tőlem már az is nagy eredménynek számított, ha a szépen összehajtogatott ruhákat nem „döntöttem romba”, amikor középről akartam kihúzni egy ruhadarabot. Ez nekünk fel sem tűnik sokszor, de a házastársunknak, aki dolgozott azon, hogy minden rendben legyen, zokon eshet. Fontos tehát ebben az esetben is a kommunikáció.

A megfelelő hőmérséklet

Minden ember szervezetének, testének megvannak a maga jellegzetességei. Vannak emberek, akik fázósabbak, vannak emberek, akik „forró vérűek”. Nem szeretném a túlsúlyos embereket diszkriminálni, de ha egy férjnek van egy több zsírrétegből álló sörhasa, valószínű hamarabb lesz melege, mint egy olyan feleségnek, aki a vaságyával együtt 65 kg. Ez pedig konfliktust okozhat. Akár a lakásunkról, akár az autónkról van szó. Vannak emberek, akik aludni csak 20 fokban szeretnek, mások pedig igénylik a 22-23 fokot is.

Mi a megoldás? Kommunikáció. Talán azt gondoltad eddig, hogy nincs szükség semmi másra a házasságodban, csak szeretetre.

A feltétel nélküli szeretet valóban tökéletes alap, de erre építenünk is kell a megfelelő módon. Ehhez pedig beszélgetnünk kell házastársunkkal, megismerni őt, hogy a közös konfliktusainkra közös megoldást találjunk.

További segítséget kaphatsz a témában a nemsokára induló online tréningen:

Önkielégítésről keresztény szemmel!

Azt tapasztalom, hogy az önkielégítés témaköre sok keresztény közösségben még mindig a tabu témák közé tartozik. Ez bizonyos esetekben annyit jelent, hogy a többség érintett, de beszélni nem illik róla.

A probléma csak az, hogy az elkötelezett keresztények olyan „forrásból” kezdenek meríteni a témával kapcsolatosan, amely nem kezeli tabuként a témát. Ezáltal sok egyedülálló és házas keresztény úgy kerül tévútra, hogy észre sem veszi.

Némelyek szerint az önkielégítés veszélyes, mások szerint ártalmas, vannak, akik úgy vélik, hogy kifejezetten hasznos, hiszen általa megismerhetjük önmagunk testét és annak rezdüléseit.

A magyar értelmező szótárban a következőt találjuk az önkielégítéssel kapcsolatosan:

Nemi tevékenység partner nélkül; nemi vágy partner nélküli kielégítése, amikor egy személy saját nemi szerveit izgatja.

Először is, a Biblia nem taglalja szó szerint az önkielégítés témáját, viszont sok alapelvet találunk benne a szexualitással kapcsolatosan.

Beszél a Biblia szexuális kicsapongásról és Isten előtt nem tiszta szexuális gyakorlatról.

Életem azon szakaszában, amikor én is küszködtem az önkielégítéssel, ez egy olyan érv volt, amivel gyakran a magam helytelen gyakorlatát erősítettem. Úgy gondolom, ez ma is sok keresztény emberben merül fel érvként, amikor rádöbbennek, hogy az önkielégítés fogságában vannak. „Ha a Biblia nem tér ki rá nevén nevezve a dolgot, akkor ez valószínű ránk van bízva, amolyan semleges dologként.”

Amint újjászülettem és megszabadultam az önkielégítéstől, rájöttem, hogy a Biblia nagyon is tartalmaz útmutatást ezzel kapcsolatosan is. Ez tehát nem lehet kifogás egyetlen ember számára sem.

Másodszor, az önkielégítés mentálisan beszennyezi az embert.

Egyedülállóként, olyan szexuális töltetű fantáziálásnak adhatsz teret az önkielégítés által, amely az Isten előtt elítélendő.

Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében.

Máté evangéliuma 5. fejezet 27-28. vers

Igaz, hogy az asszonnyal kapcsolatos tisztátalan szexuális vágyakról beszél Krisztus, de ne gondoljuk azt, hogy nőket nem érinthet ez.

Egyedülállóként, ha helyet adsz a szexuális fantáziálásnak, azzal gondolatban már paráznává is váltál, amitől már nagyon rövid út vezet a fizikai paráznaságig.

Amit a gondolatvilágunkba beengedünk, táplálunk, az meg fog erősödni és láthatóvá fog válni cselekedetek formájában.

Házasként pedig, ha engedünk annak, hogy a házastársunkon kívül mást vonjunk be a szexuális fantáziálásainkba, voltaképp mentálisan házasságtörővé váltunk.

Nem hiszem, hogy az önkielégítés segít megismerni a testünket és annak rezdüléseit. Ezt tanítják a posztmodern „párkapcsolati guruk”, de ez annyira logikus, mintha azt mondanánk, hogy fejbe lőni magunkat jó dolog, mert megismerjük a testünket azáltal, hogy erre a kemény külső behatásra miként reagál. 😊

Harmadszor, az önkielégítés azt a torz képet alakítja ki bennünk a szexualitásról, hogy alapvetően egy önző aktus.

Akár házasok vagyunk, akár nem, az önzés és a gőg erős hatással van az életünkre.

Házasokként, az önzés nemcsak a hálószobában zajló dolgokra lesz kihatással, hanem az azon kívüli életünkre is.

Isten a szexualitást arra teremtette, hogy két fél, a házasság szövetségében, egymásnak ajándékozza magát önzetlenül és szeretetteljesen a szexualitásban.

Az önkielégítés viszont csak rólad szól. Egy Istennek tetsző, jól működő házasságban, a felek egymás vágyai és szükségletei elé helyezik a házastársuk vágyait és szükségleteit. Örül Isten annak, ha önzőségünkkel lázadunk az Ő rendelése, terve ellen? Semmiképpen!

Negyedszer, az önkielégítés rendkívül romboló hatással van a szexuális intimitásra a házasságban.

Rengeteg nő vallja meg őszintén e-mail formájában, vagy egyéb fórumokon, hogy a férjük teljesen elfordult tőlük szexuális értelemben és az önkielégítéssel „oldja meg” a dolgokat.

Kézen fekvő lenne arra gondolnunk, amivel sokan érvelnek világi körökben:

„A feleség slampos, igénytelen lett és ezért nem vonzó a férje számára.” A valóság azonban teljesen mást mutat.

Ápolt, a többség által vonzónak ítélt feleségek küszködnek hasonló problémával.

Amikor tehát akár férjként, akár feleségként az önkielégítés pillanatig tartó élvezetét választod, tudd, hogy a házastársad szükségleteinek és vágyainak betöltésére mondasz nemet.

Az önkielégítés tehát ártalmas. Ahol valaki a házastársa helyett az önkielégítést választja rendszeresen, tapasztalatom szerint ott mélyen gyökerező párkapcsolati problémák vannak. A szexuális életben bekövetkezett törés nem az igazi probléma, hanem az igazi probléma egy tünete.

Válasszuk tehát az önkielégítés illúziója helyett azt az igazit, amit Isten készített a számunkra.

Elköteleződés és intimitás

Ma számtalan ember választja a házasság nélküli együttélést. Mi a gond ezzel a 21. századi „találmánnyal”? A morális és bibliai nézőponton kívül is komoly probléma okozója, hiszen az elköteleződés és az intimitás között szoros kapcsolat van.

Hihetetlen számomra, hogy tényleg vannak ma együtt élők, akik elhiszik, hogy a házasság tönkretenné a párkapcsolatukat. Ez körülbelül annyira logikus, mint azt gondolni, hogy amint megszerzi valaki a vezetői engedélyt, a vezetési képességét fokozatosan elveszíti.

Nyilvánvaló, hogy azért választják emberek az együttélést a házasság helyett, mert egyik vagy mindkét fél nem akar az elköteleződés magasabb szintjére lépni. Sok esetet láttam már, ahol a hölgy nagyon szeretett volna elköteleződni, a párja pedig évekig hitegette, kihasználta, majd eldobta.

Egy másik közismert érv, az összeköltözés mellett, hogy szükséges egy „próbaverzió” mielőtt elköteleződnénk. Megszokott dolog, hogy a számítógépes programok vásárlása előtt, megkapjuk a próbaverziót, hogy egy hónapos használat után, az érdeklődők megvásárolhassák azt. Nem önző és gyerekes dolog „kipróbálni, felpróbálni” egy másik embert, mint egy leárazott cipőt, hogy kiderítsük boldoggá tesz-e minket, ki elégíti-e minden igényünket?

Tényleg az önzőség kell, legyen egy párkapcsolat mozgatórugója vagy a szeretet és a feltétel nélküli elfogadás?

A statisztikákat nézve, azt láthatjuk, hogy az együtt élő párok sokkal, több problémával néznek szembe, mint azok, akik elkötelezték magukat a házasság szövetségében. Az együtt élők között gyakoribb a bántalmazás, megcsalás stb.

Az is tény, hogy akik együtt élést választották hosszú távon és később ugyan azzal az önző mentalitással kötnek valakivel házasságot, az esélye a válásnak vészesen megnő. Ennek az oka kézenfekvő. Az efféle „kapcsolatok” alapja az én központúság és a „kísérletezés”.

A házasság szövetségében való elköteleződés jutalma: az intimitás. Az intimitás olvasatomban belső világunk közelségét, egybeforrását jelenti.

Erre az intimitásra jellemző a felek közötti mély barátság, csodálatos szexuális élet, leplezetlen, őszinte eszmecsere, vágyaink, ötleteink kölcsönös megosztása.

Olyan ez, mint amikor megérkezünk a házasság „Kánaánjába”.

Hogyan történhet ez meg? Az intimitás mindig az igazi elköteleződéssel kezdődik. Sosem fogjuk igazán kitárni egy olyan embernek a szívünket, akivel kapcsolatosan ott van bennünk a félelem, hogy elhagy vagy becsap majd bennünket. Ezért olyan lényeges dolog az elköteleződés és a házasság az intimitáshoz. Amikor őszintén kimondjuk, hogy „míg a halál el nem választ hűek leszünk házastársunkhoz”, az óriási jelentőséggel bír. Ezzel voltaképp azt mondjuk: „Úgy döntöttem veled akarok maradni egész életemben.”

Szóval valóban nem a papír adja a házasság értékét, mint ahogyan a pénzünk sem a papír miatt értékes, amiből készült. A fedezet, ami mögötte van, teszi a pénzünket érvényessé és értékessé. Ugyanez igaz a házassági bizonyítványra is.

Mögötte van az a fedezet, aminek eredményeként elkezd épülni az igazi bizalom, ebből adódóan pedig a házasságunkban épül az intimitás is.

Az elköteleződés ezen foka nélkül a kapcsolat intimitása bizonytalan lábakon áll és hamar elillan.

Természetesen házasokként is rombolhatjuk az intimitást a kapcsolatunkban, ha kifejezzük, hogy nem vagyunk teljesen elkötelezettek házastársunk felé, fogadalmunk ellenére sem. Hogyan tehetjük ezt?

Például úgy, hogy válással fenyegetőzünk, amikor problémákkal nézünk szembe, vagy amikor nem vagyunk hajlandóak szembenézni a házasságunkban felmerülő problémákkal és dolgozni azok megoldásán. Ezekkel a gesztusokkal olyan, mintha hideg vizet öntenénk a házasságunkban kiépült bizalomra és intimitásra.

Isten így beszél ezzel kapcsolatosan: „Tartsátok távol magatoktól a pénz utáni vágyakozást, és elégedjetek meg azzal, amitek van! Mert Isten azt mondta: „Soha nem hagylak cserben, sem nem hagylak magadra.”                      Zsidókhoz írt levél 13. fejezet 5. vers

Isten maximálisan elkötelezett az Ő gyermekeivel szemben.  Isten sosem hagyja magára, hagyja cserben az övéit.

Sosem fog minket magunkra hagyni fizikai értelemben és sosem fog minket magunkra hagyni lelki értelemben sem. Az Isten szíve sosem fog elfordulni az övéitől. Ez fontos, mert manapság sok házaspár hagyta magára a házastársát lelki értelemben, jóllehet fizikai értelemben elkötelezett és nem akar elválni. Ez az, amikor csak a látszat marad. Az intimitás a tudatos döntéssel kezdődik és folytatódik, hogy fizikailag és lelkileg egységben akarok maradni a házastársammal. Tehát az a gond az együttéléssel, hogy teljesítmény alapú érdekszereteten alapszik, az esetek többségében összetört szíveket, életeket hagy maga után.

A házasság jobb, hiszen feltétel nélküli elköteleződésre alapszik, amely által igazi intimitást és beteljesedést hoz a felek számára, ameddig  az elköteleződésünk szilárd marad.

Keretek, amelyek megvédenek az egészségtelen kapcsolatoktól!

Egyénként, de házasokként is szembesülhetünk olyan emberekkel, akik „mérgező” hatással vannak (lehetnek) életünkre. Már jó néhány házaspárról hallottam, akiket egy harmadik személy jelenléte „terhelt” meg. Nem szerelmi háromszög alakult ki, vagy érzelmi kötődés, hanem egy anyós volt az, aki követelőzött, érzelmileg zsarolt, fenyegetőzött, pletykált stb. A fiatal pár ilyenkor tisztelettel akart viselkedni az anyóssal szemben és azt sem akarták, hogy az unokák és a nagymamájuk között feszültség alakuljon ki, de egyre nagyobb teher nehezedett a családjukra egy nárcisztikus és érzelmileg labilis személy miatt. Az igazság viszont az, hogy hasonló jellemvonású emberekkel találkozhatunk a munkahelyünkön, iskolában, ismeretségi körünkben is. A saját magad és a családod érdekében, a velük való kapcsolatodban állítsd fel a következő korlátokat.

Először is tanítsd őket arra, hogy miként viselkedjenek azáltal, hogy te miként viselkedsz velük és mit engedsz meg nekik a hozzád való viszonyulásukat illetően.

Negatívitásra nem megoldás negativitással válaszolni. Arról nem is beszélve, hogy amint lesüllyedsz a manipulatív ember szintjére, máris veszett ügy az egész. Ha egy malaccal birkózni kezdesz a sárban, mindketten sárosak lesztek, azzal a különbséggel, hogy a malac örülni fog annak, hogy sáros lett.

Légy mindig tisztelettudó és kedves a hasonló személyekkel, hiszen ezzel a saját jellemedet tükrözöd vissza és nem engeded, hogy a másik jelleme téged is lerántson az ő szintjére. Ha a szóban forgó személy továbbra sem hajlandó változtatni és továbbra is zaklat téged és családodat, szükségessé válik, hogy megszakítsd az illetővel a kapcsolatot addig, ameddig nem változtat a viselkedésén.

Másodszor, tudatosítsd a hasonló személyekben, hogy nem a viselkedésüknek köszönhetően „érdemelték ki”, hogy részei legyenek életednek.

Nehéz szembesíteni főleg nálunk idősebb személyeket azzal, hogy a viselkedésük túlmegy minden határon.

Ezért szelídséggel és tisztelettel tedd ezt, és ami még fontosabb, kellő határozottsággal. Fontos tudniuk, hogy a zsarolásaiknak, manipulációiknak nem engedünk, mert mi sem a döntéseik miatt vontuk be őket életünkbe.

Azt is tudatosítani kell, hogy nem fogjuk engedni, hogy kárt okozzanak családunkban, környezetünkben, és ha nem változtatnak a viselkedésükön, azzal önmagukat fosztják meg attól, hogy velünk kapcsolatot ápoljanak.

Harmadszor, házasként, mindig legyetek egységesek, ami az ilyen emberekhez való viszonyulást illeti.

Ha például egy manipulatív szülő éket akar verni közétek, esetleg azt veszitek észre, hogy egymás ellen akar hangolni titeket, maradjatok egységesek. Négyszemközt megbeszélhetitek a nézetkülönbségeiteket, de a manipulatív személy előtt mindig legyetek egységesek és következetesek.

Negyedszer, ne úgy bánjatok velük, ahogyan ők bánnak veletek. Úgy viszonyuljatok hozzájuk, ahogyan Isten viszonyul hozzátok.

Isten szeretettel, irgalommal és kegyelemmel fordult hozzánk. Krisztus példájából mindent megtanulhatunk a bonyolult emberekkel való kapcsolatunkat illetően. Krisztus nem szaladt senki után, ha az illető nem akart része lenni életének. Lásd gazdag ifjú. Nem alkudott meg senki kedvéért. Akik nem akartak igazodni azokhoz a határokhoz, amiket Ő meghúzott, teret adott neki arra, hogy Nélküle éljék életüket.

Ötödször, tegyetek meg mindent, ami rajtatok áll, hogy békességben éljetek a manipulatív emberekkel, de ha ők mindenképp elutasítják a lehetőséget, hogy veled békességben éljenek, tanulj meg nélkülük békességben élni.

Ez keménynek tűnhet, de lesznek olyan emberek, akik nem hajlandóak veletek kapcsolatban lenni csak akkor, ha úgy „ugráltok” ahogyan ők diktálnak.

Igyekezzetek hidat építeni feléjük és nem felégetni a hidakat, ha viszont azt veszitek észre, hogy nem hajlandóak együttműködni a békesség kedvéért, szeressétek őket távolról. Ne engedjétek, hogy manipuláljanak titeket és megfosszanak titeket az örömötöktől. Imádkozzatok ezekért az emberekért és tegyétek Isten kezébe helyzetüket, életüket. Ezután lépjetek tovább és a többit bízzátok Istenre.

Mit kell tudnod a félelemről?

Egy házasság évtizedeken át szenvedett és a lelkigondozói beszélgetések alkalmával kiderült az is, hogy a férj túlzott irányítás vágya okozta a problémát. A további beszélgetések során az is nyilvánvalóvá vált, hogy a férj viselkedése voltaképp túlzott féltékenységből fakadt, ami paranoiává vált.

Amint a problémát felismerte, a férj felelősséget vállalt ezért és elismerte, semmi oka a féltékenységre, a felesége semmit nem tett, ami indokolhatta volna a férj viselkedését. Amikor viszont úrrá lett a férfin a félelem, akkor úgy kezdett viselkedni, mint egy meggondolatlan gyerek. Ezzel pedig megterhelte a feleségét évtizedeken keresztül.

Ha te is küszködsz hasonlóval életedben, házasságodban, íme, néhány dolog, amit tudnod kell a félelemről.

Először is, a félelemnek mindig van gyökere!

A fent említett férj, amint kutatni kezdte, hogy mikortól van jelen életében ez a túlzott félelem, a kamaszkorára emlékezett vissza, amikor az édesanyja elhagyta az édesapját, majd rövid idő múlva el is váltak. Elmondása szerint, addig a napig boldog volt és békés, de onnantól kezdve összeomlott a biztonságos világa.

Ez a férfi felismerte, hogy életének szinte minden területére kihat a félelem, de a legintenzívebb módon a feleségével való kapcsolatában van jelen. Ennek pedig az lett a következménye, hogy a felesége szinte minden lépéséről tudni akart és a házasságuk megterhelt lett. Utolsó mentsvárként fordultak lelki gondozóhoz a problémájukkal.

Másodszor tudnunk kell, hogy a félelem nem csupán érzelem, hanem gonosz lélek is.

Isten mondja: „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” Timóteushoz írt második levél 1. fejezet 7. vers

Természetesen van pozitív félelem is, amellyel a testünk jelzi a veszélyt és sürgős cselekvésre késztet. Ha például egy autó felénk tart miközben a gyalogátkelőhelyen közlekedünk, a reflexszerű félelem bekapcsol, aminek következtében elugrunk a figyelmetlen autós elől. Ez az életünket menti meg.

Van azonban ördögi félelem is, amire jellemző, hogy folyamatosan jelen van életünkben, nem cselekvésre ösztönöz, hanem megbénít minket.

Ez a fajta ördögi félelem nem csupán érzelem, hanem egy olyan ördögi lélek amelyik kihasználja életünk tragikus eseményeit és befészkeli magát életünkbe, majd rabságba hajt és megfoszt attól az élettől, amit Isten akar adni nekünk azért, hogy az örökkévaló célunkat elérjük.

Harmadszor, uralkodhatsz a félelmeiden.

Ehhez meg kell értened, hogy egy ördögi befolyással állsz szembe, és Jézus Krisztus nevében ellene kell állnod neki. Természetesen ahhoz, hogy Jézus Krisztus nevében harcolhass, meg kell békélned Istennel Jézus Krisztus által.

Nézd csak milyen hatalmat adott Krisztus az övéinek:

„Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.” Lukács evangéliuma 10. fejezet 19. vers

Ezt a hatalmat azonban meg kell tanulnunk gyakorolni is. Ha még nem vagy Isten gyermeke, kérj meg olyan embert aki az, hogy imádkozzon érted, veled.

Valami hasonlót mondhatsz Isten gyermekeként:

„ Félelemnek lelke, megkötözlek téged Jézus Krisztus nevében, és ne térj vissza soha többé. Imádkozom, hogy a Szentlélek által Isten töltse be a szívem szeretettel, békességgel és adjon nekem világos értelmet és gondolatokat.”

Amikor ez a lélek próbál visszatérni életedbe, újra elmondhatod ezt.

Te milyen félelmektől szenvedsz? Talán az elutasítás félelmétől, a halál félelmétől, a sikertelenség félelmétől, a veszteség félelmétől vagy valami mástól?
Uralkodj rajta Jézus Krisztus által. Ez nemcsak érzelem, hanem egy gonosz lélek. Te pedig hatalmat kaptál Isten gyermekeként, hogy felülkerekedj rajta és kivesd életedből. Nem a félelemre születtünk, hanem bátorságra és szeretetre.

Ezt az igazságot ne felejtsd el!